Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2009. április 18., szombat

Csöröge VKF XXIV

Saját levében remek témát talált, a XXIV VKF-re. 3 az egyben: 1 tárgy + 1 történet + 1 recept.
A téma arra késztetett, hogy elgondolkodjam arról, milyen viszonyban vagyok a tárgyaimmal. Rájöttem, hogy egyáltalán nem vagyok függő, különösen a konyhai szerkentyűkkel kapcsolatban. Ha anyagi helyzetem megengedi, szívesen cserélem le őket szebb, modernebb, többet tudó gépekre, nem fáj a szívem kidobni azt ami már nem igazán ép, vagy jó. Mégis van egy pár olyan eszköz, amihez ragaszkodom. Ilyen például anyai nagymamám ütött-kopott, de szép formájú, kézbesímuló derelyevágója.



Nagymamám nem sütött süteményeket. Egy-két kivételre emlékszem, és ez a Kossuth kifli, amit egyszer majd megpróbálok reprodukálni, és a kakaós kalács. Tápláló, olcsó ételeket főzött, nem az ételek elkészítésével, hanem azzal bűvészkedett, hogy fenntartsa a háztartás egyensúlyát az 50-es évek szűkös anyagi lehetőségei között. Gyakran volt ebédre valamilyen tartalmas leves, és utána lekváros tészta, amit piszkos tésztának hívtunk, mert a piros lekvár a tésztán valahogy mindig szürkének tűnt, vagy gombóc, nudli, derelye.

Mindig azt hittem, hogy nem szeretett süteményt sütni, de most, hogy újra kezembe vettem a kézzel írt szakácskönyvét, amiben szinte kizárólag süteményrecepteket találtam, azt gondolom, hogy fiatalasszony korában biztos szívesen sütött finomságokat, csak a háborús, és a háború utáni évek reménytelenül szegényes viszonyai között ment el a kedve a sütéstől.

Néha azonban, ha nagyon jó kedvében találtam rávettem, hogy csörögét, ahogy ő mondta, csöregét süssön nekem. Az ilyen ritka alkalmakkor együtt sürögtünk-forogtunk a konyhában, én is kaptam egy darabka tésztát, amit kinyújthattam, és a derelyevágóval kivághattam. Bár a tésztagyúrás mindig alapos kézmosással kezdődött, az én tésztám mindig szürke lett, de nekem így is ízlett.
Amikor kisült a csöröge, -zsírban sütötte, nem olajban- felbontott egyet a féltve őrzött baracklekvárból, és lehetett enni.
Most is látom magam előtt, ülünk ketten a nagymamámmal a konyhaasztalnál, a lábam nem ér le a földig, így lógázom, ő nem szól rám, és a mézédes, sűrű baracklekvárba mártogatjuk a ropogós, langyos csörögét. Akkor persze fogalmam se volt róla, de ma már tudom, ez volt maga a boldogság. Sírok és nevetek ahogy szoktam. :-( ::-)

Hozzávalók:
3 tojássárgája
1 kávéskanál édesítő
15 dkg liszt

1 evőkanál rum
1 kávéskanál tejföl
1 csipet só


A tésztát jól összegyúrtam, vékonyra kinyújtottam, egyik részéből a derelyevágóval csíkokat vágtam, és a közepén két-két bemetszést csináltam. A másik részét rombusz formára vágtam, majd mindegyik közepén a derelyevágóval egy metszést ejtettem, amin áthúztam az egyik végét. Forró olajban kisütöttem, és a nyáron eltett csokis sárgabaracklekvárral tálaltam. Gyermekkorom ízei ismét csak könnyeket csaltak a szemembe.









21 megjegyzés:

Vesta 2009. április 18. 9:37  

Igazán kedves és szép a történeted!

citromfű 2009. április 18. 13:08  

Na, most nekem is csupa könny a szemem... Nagyon szép a történet!

Belly 2009. április 18. 14:51  

Szia!

Gyönyörű történet!

"saját levében" 2009. április 18. 15:06  

Majdnem pontosan ugyanilyen az én nagymamás derelyevágóm is! És érdekes, hogy ez valahogy össze is zárja a tésztát, olyan cselesek a fogai. Legközelebb megmutatom neked!

"saját levében" 2009. április 18. 15:27  

Na, itt van előttem. Eddig nem tudtam mi hiányzik a végéről, mert látszik hogy volt ott valami, de most már látom, hogy egy kis gubicsnak kéne ott lennie. Elsodorta azt valamelyik világégés.

Cukroskata 2009. április 18. 15:36  

Köszönöm Belly :-)

SL, mi az, hogy gubics? Ez egy kis karika, amivel fel lehet akasztani.

Cukroskata 2009. április 18. 15:37  

Citromfű, nagyon kedves vagy :-)

Cukroskata 2009. április 18. 15:40  

Sl, én azt hittem, hogy minden derelyevágó összezárja a tésztát.

lúdanyó 2009. április 18. 16:17  

Nagyon szép a történeted. Már most látszik, hogy milyen jó ötlet volt ez a téma!

"saját levében" 2009. április 18. 17:32  

Hát az a kis golyó, amin át van fűzve a karika. Az enyémről le van törve. Van egy modern derelyevágóm is, az csak vág, minimális hullámok vannak préselve az élére. Bezzeg a nagymamáén cselesen forgolódnak a fogacskák.

Cukroskata 2009. április 18. 18:29  

Nekem sose volt másik derelyevágóm, azt hittem mindegyik így működik.

Loca 2009. április 18. 20:23  

Én igazából nem ehhez a bejegyzéshez, csak általában szeretnék írni pár sort. Nemrégen találtam rá a blogodra, a gyümölcsös joghurttorta kapcsán, és azóta itt ragadtam:D
Nagyon jó kis receptjeid vannak. Egy párat már én is megpróbáltam elkészíteni, föleg a sütik közül. Másfél hónapja kezdtem el fogyókúrázni, egy év alatt majndem 10 kilót szedtem magamra, és nagyon nem voltam elégedett a külsőmmel, és igyekszem leadni, egészségesen, minden csodatévő dolog nélkül. Egészen jol haladok már csak egy kis kitartás kell és összejön és szeretném megköszönni Neked is, mivel tényleg hasznos tippekkel szolgáltál. :D
Nagyon jó, hogy sokmindenhez oda van írva a kalória, eléggé emgkönyítette azt mit is ehetek büntetlenül:) Nagyon jók a muffinok, mindegyiket megsütöttem, igaz én csak kóstolás szinten, de az egész családnak nagyon ízlett:)
20 éves vagyok és most jutottam el arra pontra, hogy meg akarok tanulni úgy isten igazábol jól főzni. Továbbra is nézelődök errefele, meg remélem nem zavartalak:)
Így tovább!

Cukroskata 2009. április 18. 20:51  

Kedves Loca! Örülök, hogyí írtál, hogy gondolhatod, hogy zavarsz? Mindig örülök, ha valaki ilyen kedvesen ír, és főleg, ha ötletet merít abból, amit írok. Kérlek, máskor is írd meg, ha kipróbáltál valamit innen. Köszi :-)

Böbe 2009. április 22. 11:39  

dédi derelyevágója Anyunál van :-)

nálam a kis piros, két füles vájling van, aminek az alja még meg is van cinezve (igen régi darab) ebben készül a legfinomabb fasírt, olyan jó benne összekeverni. a "nagytestvére" a fehér pedig a kelt tészták bölcsője. pedig megkaptam Anyutól a nagyobbik gyorskelesztőjét, de csak a fehérben lesz igazi a tészta :-) pedig még sokat sem dagasztom, ahogy a receptek írják.

puszillak, Böbe

Cukroskata 2009. április 22. 14:39  

Nekünk is volt ilyen piros vájlingunk, de sajnos már nincs meg.

Grenadine 2009. április 22. 23:42  

Ezt a lâblògâzâst direkt azért irtad h megrikass:)

Cukroskata 2009. április 22. 23:46  

Nem azért, de reméltem, hogy elolvasod :-)

gabojsza 2009. április 24. 9:39  

Hát nálam is ott tört el a mécses:-)

Renata 2009. április 25. 6:55  

Szép történet volt...
A takarékos háztartásvezetésben biztosan profik voltak, szívesen eltanultam volna néhány ilyen dolgot.

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP