Sokáig nem szerettem főzni, néha édességeket kutyultam, de mást nem. Amikor már rájöttem az ízére, a befőzéshez akkor se mertem hozzáfogni. Ennek a gyerekkorból maradt emlék az oka.
Gyermekkoromban a befőzés több napi, több embert próbáló feladat volt. A befőzés előtti napon elővettük az üres befőttes üvegeket, először mosószeres vízben elmostuk őket, aztán többször kiöblítettük, majd forró vízzel leforráztuk, tiszta konyharuhával eltörölgettük, sorba raktuk, és egy másik tiszta konyharuhával letakartuk, így várták a másnapot. A mosogatáshoz számtalan fazék vizet forraltunk nagy fazekakban, mert nem volt melegvíz a konyhában.
Másnap a nagymamámmal kimentünk a piacra. Legalább 15 kg gyümölcsöt vettünk egyszerre, gyalog hazacipeltük, aztán mostuk, hámoztuk, magoztuk, apróra vágtuk, majd órák hosszat egymást váltva kevergettük amíg főtt. Közben celofánt vágtunk négyzetekre, a befőttesgumit vízbe áztattuk, hogy ne szakadjon el. Az üvegekbe ismét forróvizet töltöttünk, kiöntöttük, és jöhetett bele a forró lekvár. Minden üveget két réteg vízbe áztatott celofánnal lefedtünk, és két gumival lekötöttünk. Így is néha elpattant egy-egy gumi, jól megcsípte az ujjamat. Ezután az üvegekről lemostuk a rácsorgott lekvárt, szárazra töröltük őket, a lelógó celofánt körbevágtuk, mindegyiket több réteg újságpapírba csomagoltuk, és ruháskosárba raktuk, majd paplanokkal, dunyhákkal letakartuk. Aznap már csak mosogatni kellett :-)
Másnap, harmadnap kivettük az üvegeket a szárazgőzből, lekapargattuk a mégis ráragadt újságpapír darabkákat, címkéket írtunk és ragasztottunk, és mehettek a spejzba. Szépen elrendezgettük, megszámoltuk, és onnan kezdve már csak nézhettük őket. Nagymamám ugyanis nagyobb bűnt nem is tudott volna elképzelni, mint hogy valaki karácsony előtt kibontson egy üveg lekvárt. Ahhoz legalább halálos betegnek kellett volna lenni.
Sok év telt el, amíg rájöttem, hogy 1-2 kg gyümölcsből is lehet lekvárt főzni, nincs akkora felfordulás, egy óra alatt kész van, és ha sikeres volt a művelet, pár nap múlva meg lehet ismételni.
Most Dulmina narancslekvárját készítettem el, kis módosítással. Nagyon finom lett, hét végén főzök még.
Hozzávalók:
1 kg narancs
1 zacskó dr. Oetker zselésítő
2 evőkanál édesítő –ízléstől függ, el is maradhat-
A narancsok héját krumplihámozóval vékonyan lehámoztam, és nagyon apróra vágtam. A fehér héját leszedtem és kidobtam. A narancsokat vékony karikákra vágtam. A belső hártyáját nem szedtem le, így kicsit kesernyés lett, de ez volt a cél. Aki nem szereti kesernyésen kövesse Dulmina leírását.
A narancsokat, az apróra vágott héjat, az édesítőt és zselésítőt addig főztem, amíg a narancs majdnem szétfőtt. Szeretem, ha maradnak benn azért darabok is. Kiforrázott kis üvegekbe tettem, mindegyik tetejére locsoltam egy kis narancslikőrt, és szárazgőzben hagytam kihűlni. Az egész kb. 1 óra alatt elkészült.
Read more...