Paprikáskrumpli tarhonyával

Szeretem a paprikáskrumplit. Tudom, hogy nem valami elegáns étel, talán nem is való egy gasztroblogba, de én szeretem. Ez az egyike azon kevés ételeknek, amit már gyermekkoromban is szerettem. Igaz, nagymamámnak nem kevés munkájába került, hogy megkóstoltassa velem.

Nem szerettem semmilyen fűszert, és kifejezetten irtóztam mindentől, ami erős, így ha valaminek a nevében szerepelt a paprika, én távol tartottam magam tőle. Nagymamám, aki egyébként is a szokásosnál hosszabb lével készítette a paprikáskrumplit, elnevezte leveses krumplinak, és így már hajlandó voltam megkóstolni és felkerült az általam ehetőnek nyilvánított ételek nagyon rövid listájára.

Azóta is szoktam főzni, bár már nem levesesen, és azt sem bánom, ha erős. A tarhonya a lányom ötlete, és már én is gyakran teszek bele. Persze így több benne a szénhidrát, ezért kevesebbet szabad ennem belőle.

A hozzávalókat nem sorolom, mert ez csak szemre megy.

Jó sok vöröshagymát olajjal feltettem pirulni, közben jóféle csípős füstölt kolbászt karikára vágtam, és hozzátettem. Amikor a kolbász is megsült, hozzáadtam egy kis pirospaprikát, a kockára vágott krumplit, sót, paradicsomot, tv paprikát, és főztem, amíg megpuhult.

Közben egy kis olajon megpirítottam a tarhonyát, felöntöttem sok vízzel, adtam hozzá sót, és főztem, amíg a vizet elfőtte és puha lett. 1 pár virslit karikára vágtam, és hozzátettem a krumplihoz, még egy kicsit főztem, majd hozzákevertem a tarhonyát.