Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2008. november 14., péntek

Sárgarépa tortácska. Fél siker?

Vagy kudarc?

Chili&Vanilia "Jó formában" című bejegyzésében nagyon megtetszett az új forma, amiben a tortácskákat sütötte, meg répatorta sütésére is régen készülök. Először arra gondoltam, hogy azonnal rohanok az általa ajánlott cukrászdába formát venni, de elég messze van, és az ár is visszariasztott. Közben kaptam egy e-mailt, amiben Grenadine tapintatosan jelezte, hogy tudna örülni egy ilyen formának, kettőt venni, meg már igazán egy vagyon :-) Úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a házilagos kivitelezéssel.

Egy tepsit kibéleltem alufóliával, és beletettem fejjel lefelé egy szilikonos minimuffin-formát.
Amikor elkészült, kiderült, hogy csak hat darab tölthető formácska lett belőle, a többinek nem volt meg minden oldala, és túl nagyok is lettek, de finom volt :-)



Erre kanalaztam rá a tésztamasszát.
Már ekkor kezdődtek a bajok, mert nem lett elég a tészta, így a szélső sorra már nem jutott elég.
Lehet, hogy mégis elmegyek, és veszek egy igazi formát. Vagy kettőt?

A tortácska recepjét Nigella: Hogyan váljunk házi istennőkké című süteményeskönyvéből vettem. Hát ezzel istennővé nem váltam, de ez nem Nigella hibája, és nem is Chili&Vaniliáé :-)

Hozzávalók:

1 3/4 dl napraforgóolaj
75 gr édesítő
2 tojás
225 gr finomliszt
1/2 sütőpor
1 teáskanál mézeskalácsfűszerkeverék
egy csipet só
1 narancs reszelt héja
150 gr sárgarépa
10 dkg dió

tejszínhab

A sütőt bekapcsoltam 200 fokra.
A sárgarépát megtisztítottam, és lereszeltem. A diót durvára vágtam.
Az édesítőt és az olajat összekevertem, egyenként hozzávertem a tojásokat, hozzáadtam a lisztet, a sütőport, a mézeskalács-fűszerkeveréket, a sót, összekevertem aztán beleforgattam a diót és a sárgarépát.
Rákanalaztam a tepsibe rakott muffinformára, betettem a sütőbe, és 20 percig sütöttem. Egy rácson hagytam kihűlni, és tejszínhabot tettem a mélyedésbe.




7 megjegyzés:

Doctor Pepper 2008. november 14. 22:26  

:) milyen egy fifikás vagy Te!!:) teljesen jó!

Cukroskata 2008. november 14. 22:43  

köszi Doki, de még dolgozni kell rajta :-)

Éva 2008. november 15. 8:06  

ez ám a kreativitás! gratulálok!

Cukroskata 2008. november 15. 13:13  

Köszönöm szépen Fakanál :-)

szazala 2008. november 15. 22:00  

Nagyon tetszik!Teljesen jó!

Névtelen,  2008. november 17. 23:26  

Tök jó ötlet

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP