Sárgarépa tortácska. Fél siker?

Vagy kudarc?

Chili&Vanilia "Jó formában" című bejegyzésében nagyon megtetszett az új forma, amiben a tortácskákat sütötte, meg répatorta sütésére is régen készülök. Először arra gondoltam, hogy azonnal rohanok az általa ajánlott cukrászdába formát venni, de elég messze van, és az ár is visszariasztott. Közben kaptam egy e-mailt, amiben Grenadine tapintatosan jelezte, hogy tudna örülni egy ilyen formának, kettőt venni, meg már igazán egy vagyon :-) Úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a házilagos kivitelezéssel.

Egy tepsit kibéleltem alufóliával, és beletettem fejjel lefelé egy szilikonos minimuffin-formát. Amikor elkészült, kiderült, hogy csak hat darab tölthető formácska lett belőle, a többinek nem volt meg minden oldala, és túl nagyok is lettek, de finom volt :-)

Erre kanalaztam rá a tésztamasszát.

Már ekkor kezdődtek a bajok, mert nem lett elég a tészta, így a szélső sorra már nem jutott elég.
Lehet, hogy mégis elmegyek, és veszek egy igazi formát. Vagy kettőt?

A tortácska recepjét Nigella: Hogyan váljunk házi istennőkké című süteményeskönyvéből vettem. Hát ezzel istennővé nem váltam, de ez nem Nigella hibája, és nem is Chili&Vaniliáé :-)

Hozzávalók:

1 3/4 dl napraforgóolaj
75 gr édesítő
2 tojás
225 gr finomliszt
1/2 sütőpor
1 teáskanál mézeskalácsfűszerkeverék
egy csipet só
1 narancs reszelt héja
150 gr sárgarépa
10 dkg dió

tejszínhab

A sütőt bekapcsoltam 200 fokra.
A sárgarépát megtisztítottam, és lereszeltem. A diót durvára vágtam.
Az édesítőt és az olajat összekevertem, egyenként hozzávertem a tojásokat, hozzáadtam a lisztet, a sütőport, a mézeskalács-fűszerkeveréket, a sót, összekevertem aztán beleforgattam a diót és a sárgarépát.
Rákanalaztam a tepsibe rakott muffinformára, betettem a sütőbe, és 20 percig sütöttem. Egy rácson hagytam kihűlni, és tejszínhabot tettem a mélyedésbe.