Környezettudatos vásárló vagy?

Garffyka küldte nekem a körkérdést, amely így szól: környezettudatos vásárló vagy?

Ha egy szóval lehetne válaszolni, egyszerűen azt kell mondanom, hogy nem.
Ezzel vége is a postnak, köszönöm, hogy elolvastátok, viszlát :-)

Aki mégis továbbolvassa, annak megpróbálok kicsit magyarázkodni, hogy, ahogy egyes tv  csatornákon  szokták mondani, a nézettségem ne menjen át minuszba, és kedves bloggertársaim mély megvetése enyhüljön egy kicsit.

Én, azonkívül, hogy a magánéletben gyakran szétszórt vagyok, kicsit lusta, és nem olyan előre tervező fajta,  olyan korban nőttem fel, amikor az ember nem úgy ment vásárolni, hogy előre elhatározta, hogy mit fog venni, hanem elment megnézni, hogy mit lehet kapni., és ha lehetett valamit kapni, gyorsan megvette, majd utána kezdett gondolkodni azon, hogy kell-e ez neki, és mit fog vele csinálni.

Aztán jött egy következő korszak, amikor már elég sokmindent lehetett kapni, akkor meg azon kellett gondolkodni, hogy a rendelkezésemre álló kevés pénzből mire futja.

Szóval a régi beidegződések nem múltak el nyomtalanul. Azért megpróbálok őszinte válaszokat fűzni a környezettudatos vásárló tízparancsolatához.

A kép innen van.

A környezettudatos vásárló tízparancsolata

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.

Soha nem írok listát, még akkor sem, ha pontos elképzelésem van, hogy mit fogok főzni. Így aztán, ha a piacon meg is vásárolom olcsóbban a nyersanyagokat, időnként kétszer-háromszor is leszaladok a szemben lévő éjjel-nappal nyitvatartó üzletbe ezért-azért.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.

A válasz az 1.) pontban :-)

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.

Szeretnék táskát, szatyrot vinni, de gyakran elfelejtem, így sokat költök környezetszennyező zacskókra, egy mentségem van, hogy ezeket felhasználom szemeteszacskóknak.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.

Sokat jártam tömegközlekedéssel, a családunkban sokáig egyáltalán nem volt kocsi, most. hogy van azzal járok.

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.

Pesten nincsenek kimondottan helyi termékek.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.

Végre egy pozitív válasz. Nem veszek meg semmit kizárólag a szép csomagolás miatt.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.

Nem veszek félkész élelmiszereket.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.

Igyekszem :-)

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már

Nincs elektromos fogkefém, és elektromos konzervnyitóm se, de  elektromos kenyérszeletelőm van, és szeretem is használni. És van sok más elektromos kütyüm is. Az eddigiek után, azt hiszem ez már belefér :-)…

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.

A címkéket mindig elolvasom, különösen azóta, hogy diétáznom kell. Nem tudom mások hogy vannak vele, csak én látom úgy, hogy a címkéken olvashatatlanul kicsik a betűk? Néha megkérek egy eladót, -már ahol lehet ilyet találni- és megkérem, hogy segítsen elolvasni, de nekik se sikerül.

Ha betartod ezeket a szabályokat egészségesebb leszel, több pénzed és szabadidőd lesz, hozzájárulsz a helyi gazdaság megerősödéséhez és a környezetszennyezés csökkentéséhez. Mindenképp megér egy próbát.

És most, behúzott nyakkal várom a hozzászólásokat :-(

 

Read more...

Az utolsó orosz cár

Vesta küldte nekem a kérdést, kissé megkésve, most válaszolok. A feladat a következő: Nyisd ki az éppen most olvasott könyvet, és másold be a 161. oldal 5. mondatát. A mondat így szól:

"Óvatosan lapozgatom ezeket a füzeteket"

A füzet Olga Romanova, II. Miklós cár egyik kislányának a naplója, a könyv pedig Edvard Radzinszkij, Az utolsó orosz cár című könyve.

A szerző hiteles, korabeli dokumentumok alapján, a cári család megmaradt naplói alapján, hihetetlenül érdekesen, írja meg a kort, a történelmi eseményeket, a cári család életét és halálát.

Őszintén meg kell mondanom, hogy anélkül, hogy különösebben belegondoltam volna, a forradalmak természetes velejárójának fogadtam el, hogy ilyenkor szokás megölni az uralkodót. Jön a guillotin, a merénylő, vagy a népharag, és a király, a cár, a trónörökös elnyeri méltó büntetését. Éppen ezért megrázóan hat rám ez a könyv, amiben emberközelbe kerül a cár, a családja, a sok kislány és a beteges, gyönyörű kisfiú, akiket végül különösen kegyetlen módon tartottak fogva, és végeztek ki.

Mindemellett nem állom meg, hogy még egy részletet kiemeljek, és egy pár mondatot bemásoljak. Egy Kajaljev nevű anarchista merényletet tervez Szergej Alekszandrovics nagyherceg ellen.

"Mindent kiszámított: a kavargó hóban felragyogtak a nagyherceg fogatának lámpái, Kajaljev, bombával a kezében eléugrik, ám ekkor megpillantja a kocsiban Szergej Alekszandrovics mellett Ellát és a gyerekeket! És Kajaljev nem meri eldobni a bombát. Az idilli tizenkilencedik század idilli terroristája"

Ma, amikor már meg sem lepődünk, ha a hírekben azt halljuk, hogy bombák robbanak buszon, szállodákban, bevásárlóközpontokban, piacokon, repülőket vezetnek bele irodaházakba, gyerekek, öregek halnak meg, tényleg idillinek tűnik a mindenre elszánt terrorista, aki nem dobja el a bombát, nehogy egy kisgyerek is meghaljon.

A kérdést továbbküldöm BeckZsu- nak.

Read more...

Eyecandy

Doki szerint Grenadine képviseli a senior tagozatot a gasztrobloggerek között jópasi ügyben, pedig vannak itt idősebbek is :-) Megtetszett a játék, és úgy döntöttem, hogy én is közzéteszem a saját listámat.

Íme a szuper-senior tagozat vacsoravendég listája:

Van egy közös pont Grenadinnal, de ez csak a véletlen műve :-)

Az égi vadászmezőkről

Read more...

A mindenevő százas listája

Maxnál találtam ezt a 100-as listát, ami a "kispadon "A mindenevő százas listája" címen jelent meg. Hát én mindenevő egyáltalán nem vagyok, de azért kedvem támadt elkészíteni.
Ha valakinek szintén kedve lesz elkészíteni, dobjon ide egy kommentet.

Használati utasítás:
vastagon szedett: amit már ettem,
normál: amit még nem
piros áthúzott: amit nem is akarok enni

1. Ajvár – sose csináltam még, de ha valahol kapok, szívesen megeszem

2. Aszú – nem vagyok borivó

3. Bableves csülökkel – gyakran főzök bablevest, inkább füstölt libacombbal, mint csülökkel, de csülökkel is finom.

4. Baklava – Görögországban ettem, isteni volt

5. Baracklekvár – Nagymamám finoman csinálta, és már én is szoktam eltenni. Vannak sütemények, amit csak baracklekvárral tudok elképzelni. Tavaly nyáron csokival készítettem.

6. Bárányhús – apósoméknál ettem először és utoljára. Nem mintha ellenemre lenne, de sokáig egyáltalán nem lehetett beszerezni, és nem is jut eszembe soha, hogy bárányt kellene enni.

7. Barátfüle – Gyermekkoromban imádtam baracklekvárral, nem tudom az idejét, amikor utoljára ettem.

8. Békacomb rántva – soha nem ettem, nem is nagyon vágyom rá

9. Birsalma sajt – Imádom, de sajnos édesítővel nem működik

10. Bodza szörp – szoktam készíteni, nagyon finom

11. Borsóleves – nyáron friss borsóból, télen fagyasztottból, sok zöldséggel, galuskával. Jöhet az év és a nap minden szakában

12. Bundás kenyér – Édesen, sósan, töltve, bárhogy

13. Burek – Horváth tengerpart, nyár,

14. Cékla saláta – finom

15. Csalántea – nem ismerjük egymást

16. Csevapcsicsa – Újra csak a hajdanvolt Jugoszlávia, de otthon is készítettem már

17. Csicsóka – gyermekkoromban a nagymamám kertjében hatalmasra nőtt csicsóka termett, de az ízére nem emlékszem

apám, anyám, én és a csicsóka

18. Csiga – ha ő meg nem esz engem, nem teszünk kárt egymásban :-)

19. Csirkeláb a húslevesből – nem eszem meg

20. Disznósajt – ezt se

21. Erdei gombák – ritkán jutok hozzá. Fiatal koromban a Bükkben kirándultunk egészen elhagyott helyeken, és gombát szedtünk. Az erdőben egy erdészházban az erdész átvizsgálta, az erdészné pedig megsütötte nekünk. Mellé frissen fejt tejet és házi készítésű sajtot adott, Isteni volt.

22. Esterházy torta – Maxot idézem: „dió, dió és dió, jöhet „

23. Fagyasztott hal rudacskák – végszükség esetére

24. Fánk – szalagos, csöröge, rózsa, talkedli és társai és a baracklekvár

25. Fasírt – egybesütve, töltve, nem töltve, golyócskának, mindenhogy.

26. Finomfőzelék -soha nem tudtam megérteni, hogy képesek finomnak nevezni

27. Fokhagymás lángos, sajttal és tejföllel – Nagyon szeretem, de inkább fokhagyma nélkül. Minilángosom

28. Fonott kalács – gyermekkorom születésnapi zsúrjai. Fonott kalács habos kakaóval

29. Főtt csöves kukorica – nyár, Balaton, strand

30. Gulyásleves – csipetkével, után valami kelt tészta, remek

31. Gyümölcsbor – lásd a 2. pontot :-)

32. Hagymaleves – sajtos pirítóssal

33. Halászlé – tésztával, vagy nélküle, sok ikrával és tejjel

34. Jeges kávé – nyáron, sok habbal -nem teszünk kárt egymásban

35. Kakashere pörkölt -ilyet nem eszem

36. Káposztás tészta – ha muszáj

37. Kapros tökfőzelék – sehogy nem eszem meg

38. Karalábé – nyersen, főve, leves, töltött karalábé

39. Kaszinó tojás – régen nagyon szerettem, a hidegtálak elmaradhatatlan kelléke volt, ma már nem vagyok oda érte

40. Kecsketej – apai nagymamámnak volt egy kecskéje, és egy mániája, hogy a friss, langyos kecsketej jót tesz a gyereknek. brrrrrrrrrr

41. Kemping sajt a tömlőből – nem nagyon szeretem

42. Képviselőfánk – szeretem az égetett tésztát, enni is csinálni is

43. Knédli – Prágában ettem, régen készülök rá, hogy egyszer csinálni fogok

44. Kocsonya – legfeljebb a halkocsonyát eszem meg

45. Kókuszgolyó – néha

46. Kovászos uborka – megeszem, de nincs a top 10-ben

47. Körömpörkölt – soha nem szánnám rá magam, hogy megegyem

48. Körözött – Édesanyám finom körözötteket csinált. Zöldpaprikába töltötte, és kirándulni vittük. Mármint mi kirándultunk, őt meg megettük.

49. Krémes – finom, finom, finom

50. Krumplipüré – ha nem porból készült

51. Krumplis tészta – jól megsütve

52. Lecsó – inkább csak a levét szeretem kitunkolni finom friss kenyérrel

53. Lekváros bukta – sok baracklekvárral

54. Libamáj – nem őrülök meg érte

55. Lóhús – még nem ettem

56. Madártej – gyermekkori, soha el nem múló szerelem,

57. Majonéz - otthon készítem, cukor nélkül

58. Mákos guba – általában nem nagyon szeretem a mákot

59. McDonald’s Big Mac Meal – időnként jól esik

60. Meggyszósz húslevesben főtt marhahús mellé – nagymamám készítette mindig, én távol tartottam magam tőle

61. Muszaka – Görögország, kemping,

62. Nyúlhús – házinyúl, vadnyúl jöhet. Anyám vadnyúl pástétomának ízét még most, sok év után is fel tudom idézni, de úgy megcsinálni soha nem sikerült

63. Őszibarack befőtt – a friss őszibarack finomabb, de szoktam használni

64. Pacal – csíkokra vágott frottír törülközőt nem eszem

65. Padlizsánkrém – minden mennyiségben jöhet

66. Palacsinta – sósan, édesen, rakottan, csúsztatva

67. Pálpusztai sajt – soha

68. Paradicsomos káposzta – nem tartozik az ehetőnek minősített ételek közé

69. Párizsi – Sok éve nem ettem. Régen gyakran ettük vajas kenyéren, vagy rántva, vagy a bőrét rajta hagyva megsütöttük, és a kis kosárkákat megtöltöttük valami salátával

70. Pilóta keksz – Csatlakozom Maxhoz: „az sem olyan mint régen, de azért jöhet, szét szedni, és ízenként enni, jó móka”

71. Pogácsa – nekem nem nagyon szokott sikerülni, Grenadine első pogácsája kiváló volt

72. Puding – fél évig dolgoztam Drezdában a múlt században. Akkor minden este pudingot vacsoráztam. Kicsit meguntam

73. Puliszka – egy kolleganőm tudja remekül csinálni

74. Rántott hús – szeretem

75. Rakott krumpli – ahogy Max mondja: alapmű

76. Rácponty tejföllel – nagymamámnál ettem utoljára

77. Sárgarépa krémleves – nem ettem még

78. Somlói galuska – imádnivaló

79. Sóskaleves – neeeeeeeeeeeeeem

80. Sült gesztenye – szeretem a gesztenyét, de inkább pürének vagy tortának, vagy húsok mellé ill. belé

81. Sült kolbász papírtányérról, a hentesnél – néha jól tud esni

82. Sült tök – újabban nagyon szeretem

83. Szilvapálinka – pálinkaivó se vagyok

84. Szilvás gombóc – gyermekkor. Előtte bableves

85. Szőlős rétes – még nem próbáltam, de nem lehet rossz

86. Sztrapacska – borjúpörkölttel

87. Tatár beefsteak – „nyers húst nem eszem” mondta a kicsi lányom, majd megkóstolta, és felfalta az egészet :-)

88. Tintahal – nem ettem még

89. Torma – nem nőtt a szívemhez, bár egyszer ettem egy tormakrémet, tejszínhabba volt belekeverve a torma, az finom volt

90. Töki pompos – szívesen megkóstolnám

91. Töltött káposzta – az ételek étele

92. Töpörtyű – nem igazán……

93. Túró Rudi – régen szerettem

94. Túrós tészta cukorral – cukor helyett sült szalonnával, jól lepirítva

95. Vaddisznó pörkölt – remek

96. Véres hurka – inkább májas hurka és sült kolbász

97. Virsli – bőrös, roppanós

98. Zöldbab – leves, morzsás, és salátának is kiváló, ecetes lében petrezselyemmel

99. Zúzapörkölt – nem a szívem csücske

100. Zserbó – a szívem csücske

Read more...

Heartwarming

Annától kaptam a kérdést, mi a gyors és egyszemélyes dopaminnövelő konyhai megoldásom, ami garantáltan jót tesz a lelkemnek.

Nyáron a tenger kéksége, a hullámok, a simogató víz, és egy nagy pohár szódás fagyi.


Télen a jó meleg lakásban puha párnák között forró gyümölcsteát szürcsölgetni benne főtt gyümölcsökkel, és a szép fehér hópelyhek, szigorúan csak ablakon keresztül nézve :-)

Read more...

Szakácskönyv - körkérdés

Gabojsza gurította hozzám a körkérdést, hogy írjak a kedvenc szakácskönyveimről.
Vonzódásom a szakácskönyvekhez már elég régen kezdődött, és erről több posztban is írtam. Az évek során viszonylag sok szakácskönyvem gyűlt össze.

Szeretem az olyan szakácskönyveket, amikben sok, jól használható recept van, de szeretem az olyanokat is amikben érdekes történetek fűszerezik a recepteket, meg az olyanokat, amikből következtetni lehet a korra, amiben íródott.

Írtam már az olimpiák egyik szakácsának Kurucz Antalnak a könyvéről, amit időnként most is fellapozok, említettem nagymamám egyetlen szakácskönyvét, ami az első volt az életemben, és amit ma is gyakran használok.


Íme a válogatásom:

Kugler Géza: Legújabb nagy házi cukrászat legpraktikusabb kézikönyve különös tekintettel a magántanulásra (Ára díszkötésben 6 korona)


Rengeteg recept, szép rajzok. Mindig elbűvölnek a receptek, amelyek 8-10 tojásnál kevesebbet soha nem írnak elő :-)

Emellett sok hasznos tanács. Pl: "Sohase vegyünk törött fahéjt, mert ezt rendesen mandolahéj s szivarskatulyából őrölt porral hamisítják s keverik. "

Hevesi Sándorné: Az ideális háztartás

A szép otthon és jó konyha

Magában foglalja a háziasszony egész tudományát és művészetét a legegyszerűbb takarítástól kezdve a legművészibb főzésig. (Budapest 1934)


Az író a Nemzeti Színház akkori igazgatójának felesége. Nagyon tanulságos olvasmány. Eligazít mindenben, attól kezdve, hogy milyen kötelességeid vannak, ha cseléd vagy egy úri háznál, addig, hogy hogyan rendezz 35-40 fős kerti partit. A hot dogot is feltalálta: " Sör mellé a virslit nagyon ügyesen adhatom be, ha sósstanglit kettévágok, kiszedem a belet, ennek helyét kitöltöm félpár virsivel és a kifli másik felével lefödöm. "

Halász Zoltán: Gasztronómiai kalandozások Európában (1980)

A kőkorszaki ember ebédjétől sok európai ország gasztronómiai történelmét mutatja be, sok használható, jó recepttel.

Lénárd Sándor: A római konyha

Egy korábbi bejegyzésemben már idéztem a könyvből. Akkor Mirelle világosított fel, hogy a történet ebből a könyvből van, azóta a könyvet is megtaláltam :-)

Történelem, történetek, és persze sok jó recept.

Magyar Elek: Az ínyesmester szakácskönyve

Számomra sokáig ez volt az alapmű. Sajnos amikor a lányom elköltözött otthonról, a nagy könyvosztozkodásnál az övé lett. Most láttam, hogy megjelent az új kiadás, lehet, hogy megveszem.

Süssünk. A sütés iskolája kezdőknek és haladóknak

Sok szerzője van, nem sorolom fel. Ez volt az első igazán szép kiállítású szakácskönyvem. Sok szép fotó, rengeteg ötlet és bevált jó recept, sütéshez, díszítéshez.

Bächer Iván: 150 év, megannyi budapesti íz

Nincsenek benne különleges, nem ismert receptek, de vannak benne szép képek a régi Pestről, és új ételekről.

A körkérdést továbbadom Dulminának, Katanyakának, Zsannamannának, Szazalának, és Annának, hogy jobb kedvre derüljön

Read more...

Gyermekkori emlékek

Nagy lemaradásban vagyok, próbálom pótolni. Zsannamanna kérdezett rá a gyermekkori emlékeimre. Sok posztban írtam már róluk, most próbálok olyat írni, amiről még nem beszéltem.

Gyermekkoromból -ami sajnos nagyon régen volt- gasztronómiai emlékeim nem nagyon vannak. Ennek két oka van. Abban az időben a kínálat olyan szegényes volt, hogy a háziasszonyok csak nagy bűvészkedések árán tudtak valami finomat az asztalra varázsolni. Szegény nagymamám azonban hiába "bűvészkedett" mert én a húslevesen és édességeken kívül semmit nem ettem meg. A rántott húsból csak a rántást szerettem, egyébként az volt a véleményem róla, hogy arra való, hogy a zsíros húst becsomagolják, és így csak a számban derült ki, hogy zsíros volt, és nem engedték kiköpni :-) A főzelékekben viszont utáltam a rántást, de nem ittam tejet sem, nem ettem meg a sajtot, felvágottat, de a berántott vagy habart leveseket sem. A kolbászt is utáltam, mert zsírpacnik voltak benne, a belsőségeket pedig, minden ok nélkül, csak úgy :-)
Szóval egy élmény volt főzni rám :-) Amikor a lányom kezdte előadni nagyjából ugyanezt a műsort gyermekkorában, akkor gondoltam vissza először szegény nagymamámra, hogy mit állt ki velem.

A képet ugyanaz a fotóművész készítette, mint Grenadine közzétett fotóját, szintén egy újság részére, Langer Klára érdemes művész, akiről a mandulás kétszersült kapcsán már írtam. Bár a képen nem látszik, de tisztán emlékszem, hogy én is, mint Grenadine, szorosan összeszorítottam a számat, nehogy egy csepp tej belemenjen :-)

Nem voltam napközis, mert felesleges lett volna pénzt kidobni az ebédre amiből úgysem ettem volna. Délben haza mehettem, nagymamám otthon volt. Amikor kb. harmadikos lehettem, elbocsátások voltak, racionalizálásnak, pestiesen racizásnak hívták. Apám egy barátja elvesztette az állását, és egy kifőzdét nyitott. Ma is vannak kisvendéglők, amit kifőzdének hívnak, akkor ez nem étterem volt. A lakásán főztek, minden nap egy féle menüt, leves, hús, desszert. A hallban volt egy hosszú asztal, ott ettünk. A környék üzleteiben dolgozó eladók, pár nyugdíjas, és az iskolám tanárai jártak oda, meg én és a tulajdonos velem nagyjából egykorú lánya.
Szaki bácsi nekünk kettőnknek külön főzött, már nem nagyon emlékszem, hogy mit, de sült krumpli és sütemény mindig volt, így egy darabig az élelmezésem gondját levették nagymamám válláról.

Emlékszem még a május elsejékre, amikor a felvonulás után virslit és perecet kaptunk. A virsli egészen különleges dolognak számított, üzletben nem lehetett kapni, csak ilyenkor, meg az állatkerttel szemben lévő büfében. Hihetetlenül finomnak találtam.
Néha vasárnap vendéglőbe ment az egész család. Nagymamám gondosan végigtanulmányozta az egész étlapot, majd megrendelte mindig ugyanazt: csem. sert. karaj, pir.burg, párkáp. Ez volt a legolcsóbb.

Amire még jól esik emlékezni, az a cukrászdákban a sarokház. Egy szelet csokitorta, minden oldalról beborítva tejszínhabbal. A rossznyelvek szerint így adták el, a már megszáradt tortaszeleteket, de én imádtam.

És ami hiányzik, télen a minden utcasarkon sült gesztenyét áruló nénikék, nyáron a Balatonon a biciklis fagylaltárusok, (mint Bagaméri), a csúnya körfolyosós bérház, ahol a körfolyosón kicsik és nagyok élénk társadalmi életet éltek, és segítettek egymásnak, ha kellett, és legfőképp a szüleim szeretete.

Read more...

Blogszülinap

Egy éves a blog. Amikor elkezdtem, nem hittem, hogy ennyi ideig fogom csinálni. Tulajdonképpen pár régi receptemet akartam feltenni, hogy megmaradjon a lányomnak, vagy talán az unokámnak is. Emlékszem mennyire örültem, amikor előkerült egy régi, kézzel írt receptfüzet a nagymamámtól, olyan süteményreceptekkel, amiket már rég elfelejtettem, de visszahozták a gyermekkorom ízeit. Gondoltam, hogy a XXI. században megsárgult lapok helyett, ide írom a receptjeimet.

A kezdéskor fogalmam se volt róla, hogy a gasztroblog, mint műfaj létezik. Lányom, Grenadine már régen közzétette a receptjeit, de ezt nem kötöttem össze a blogolással, amiről annyit tudtam, hogy egyesek naplót vezetnek a neten. Aztán megkérdeztem tőle, hogy hogy kell ezt csinálni, és azt mondta, hogy csinálj magadnak blogot. És csináltam :-)

Azóta eltelt egy év. Írtam 143 bejegyzést, 72 országból 21 692 látogató 34 268 alkalommal nézte meg a blogot. Ez a 72 ország teljesen elképesztőnek tűnik. A hozzászólók általában hazaiak, de elgondolni, hogy valaki a világ másik felén elolvassa egy receptemet, és esetleg ki is próbálja, hihetetlen :-)

Megismerkedtem sok kedves emberrel virtuálisan és személyesen is, előkerült egy régi ismerős a múltból, csupa, csupa kellemes élmény :-)

BeckZsú , a Spenót receptek írója és Andici megtalált, hogy mondanék 7 dolgot magamról. Ez az évforduló a legjobb alkalom, hogy ezt megtegyem.
Azt hiszem nem sok újat tudok mondani, amit valamelyik posztban még nem írtam le, így hát az ismétléseket nem tudom elkerülni.

1.) Egyetlen kedves eszperente mester gyermekemnek eszperente nevet szereztem, ne nehezteljen nekem mert e nyelvezetben neve nem lehet benne.

2.) Van egy unokám, aki szívesen sertepertél mellettem a konyhában, és már egyedül is süt, főz, terít, örül, ha megetethet.

3.) Amikor nem sütök-főzök, a jogot alkalmazom, és igyekszem összeegyeztetni az igazsággal, ami nem mindig sikerül :-(

4.) Szívesen varrok, ruhát, függönyt, ágytakarót, ami jön. Persze csak úgy hályogkovács módjára. Van sok nagy dobozom, ami tele van elrontott dolgokkal, de sajnálom kidobni, hátha jó lesz még valamire :-)

5.) A számítógéppel szoros kapcsolatban élek. Már egészen hamar majd megőrültem, hogy legyen nekem, és amióta sikerült szereznem, állandóan rajta lógok. A helyzet csak romlott azóta, hogy internet is van, most már igazán függő vagyok.

6.) A szakácskönyveket nagyon szeretem. érdekes módon, már akkor is vonzódtam hozzájuk, amikor még nem is tudtam, és nem is szerettem főzni. Amikor fiatal voltam, kevés szakácskönyv jelent meg, azok viszont nagyon olcsók voltak. Mindet megvettem. Gyakran előfordult, hogy este otthon csak úgy olvasgattam a recepteket, aztán kimentem a konyhába, kentem magamnak egy zsíroskenyeret, aztán folytattam a különleges receptek olvasását. :-) Máig is a kedvenceim közé tartozik a Terítéken az olimpia, és a Zenei ki mit főz. Közben elindult egy körkérdés szakácskönyv ügyben, ezért erre majd egy külön posztot szentelek.

7.) Mielőtt bárki azt gondolná az eddigiek alapján, hogy csak állandóan otthon ülök, sütök, főzök, varrok, és a számítógépen lógok, azért hozzáteszem, hogy szeretek színházba, koncertre, kiállításra menni, szeretem a jó könyveket, és szeretek üldögélni és beszélgetni egy kávé vagy tea mellett a barátaimmal, szóval élni :-)

Read more...

Körkérdés. Te mióta főzöl, és miért?

Tegnap este vacsorakészítés közben az unokám kérdezgetett, hogy főzőcskéztem -e amikor kicsi voltam, és mióta szeretek főzni, ezért most elmesélem, hogyan történt.

Gyermekkoromban velünk lakott az anyai nagymamám, és édesapám nagynénje. Ők ketten rivalizáltak a konyhában, így ott már másnak nem jutott hely. Én nem is bántam ezt, mert válogatós, rosszevő gyerek lévén nem érdeklődtem a konyhaművészet iránt, se készítőként, se fogyasztóként. Gyakorlatilag a húslevesen és a süteményeken kívül semmilyen ételt nem vettem magamhoz.
Néha azonban, egy-egy vasárnap délután, amikor a család többi tagja a vasárnapi ebéd fáradalmait heverte ki, (csak én nem pilledtem el, hiszen szinte semmit nem ettem) bemerészkedtem a konyhába, és nagy édességkészítő akciókba fogtam.
Ami nem sikerült, azt kidobtam, és úgy tettem, mintha nem történt volna semmi, családom tagjai pedig úgy tettek mintha nem vettek volna észre semmit.
Az ötvenes években voltam gyerek, túl sokféle hozzávaló nem volt, a konyhában, a kamrában, és a nagy csatazajjal működő Szaratov hűtőszekrényben talált hozzávalókkal kísérleteztem. Így „találtam fel” a kekszgolyót, a svájci segélycsomagokból származó tejporból és kakaóból készített csokoládét, a befőttek maradékából kutyult gyümölcssalátát. Nagy csalódás volt, mikor kiderült, hogy ezeket előttem már más is megcsinálta :-)
Aztán eltelt jópár év, és elköltöztem otthonról egy vadiúj lakásba, és hirtelen saját konyhám lett csodaszép beépített konyhabútorral. Fehér volt, világoskék ajtókkal, egy kétajtós, polcos fent, és egy kétajtós polcos lent, aminek egyik részét elfoglalta a mosogató. Egyáltalán nem zavart, hogy akkoriban minden házgyári és nem házgyári lakásban hajszálra ugyanilyen beépített konyhaszekrények voltak, én meseszépnek láttam :-) Hasonlóan éreztem magam, mint Ivan Kozirev öntőmunkás, csak én nem a a Munkáslakásépítő Szövetkezetnek és a Szovjet Hatalomnak, hanem a szüleimnek köszönhettem az új lakást :-)

Forrás: http://www.youtube.com/watch?v=JVaviIXi6VE

Nem volt a konyhaszekrényben túl sok hely, de nekem egy lábos és egy konzervnyitó volt a teljes felszerelésem, ez elfért benne. Volt még egy másik lábasom is, amiben a kicsi lányomnak főztem zöldséges pempőket, amiket ő az első perctől kezdve határozottan visszautasított, és csak tejbegrízt, vagy krumplipürét evett.
Az évek tovább teltek-múltak, ő igényesebb lett, és én is kezdtem úgy érezni, hogy mindegy milyen konzervet eszem, tökéletesen egyforma ízük van, mivel az egyetlen Globus konzervgyár nem spórolt a tartósítószerekkel.

A kép innen van

Így aztán elkezdtem szakácskönyveket lapozgatni, és főzni.
Ez volt a kezdet. A folytatás pedig itt olvasható a blogban :-)
Kíváncsi lennék, mások hogyan indultak el a gasztronómia felé vezető úton, ezért felteszem a kérdést Gabojszának, Dulminának, és mivel különösen kíváncsi vagyok, hogy mi visz egy fiatal férfiembert a konyhába, Beatbullnak. Kérlek írjátok meg, -ha van hozzá kedvetek- hogy mióta főztök, és miért?

Read more...

Gurítsuk a golyókat (in memoriam NEMECSEK)

Mithrile gurította nekem az üveggolyót, el is játszadoztam vele:-) most pedig tovább gurítom Citromfűnek, és Edigének, hadd játsszanak ők is :-)




A kép innen van

a = alvás, minél több, annál jobb
á = álmodozás
b = Borika, az unokám
c = cukor nélkül, sajnos mindig cukor nélkül :-( :-(
cs = csoki, csoki, csoki
d = = Dali
dz = ilyen betű nincs is
dzs = meg ilyen se
e = Eszter, a lányom
é = élet, egyre inkább foglalkoztat
f = Fellini
g = Guernica (Picasso, Eluard)
gy = gyerek
h = hentes
i = ikra, kaviár
í = ítélet, szakmai ártalom
j = jég
k = koffein
l = levesek, hideg, meleg, hússal, hús nélkül, gyümölccsel
ly = helyesírás
m = "Már egy hete csak a mamára gondolok"
n = Nemecsek
ny = nyelvtan (Radnóti)
o = oroszlán
ó = óra, perc, másodperc, idő, ami csak úgy elröpül. A la recherche... (Az eltűnt idők nyomában)
ö = öregedés
ő = ősz
p = paradicsom, zene, hurik :-)
q = qutoa
r = ráncok, nevetők, sírók
s = sajtok
sz = szerelmek, rég elmúltak, emlékek
t = tea
ty = tyúk
u = utazások, amik már voltak, és amik még jönnek
ú = úttörővasút
ü = üzlet, amihez nekem nincs érzékem
ű = űrhajó
v = vendégek, várt és váratlan
w = Walter von der Vogelweide
x = vigyázz, mert mekbux! Ez volt felírva érettségi előtt a táblára:-)
y = York Shakespeare: Harmadik Richárd
z = zebra, a pizsamás ló
zs = zsiráf

Read more...

Beköszöntött a gasztronómiai tavasz. (Körkérdés)

Zsuzsi idegurította a kérdést, mivel kezdődik nálam a gasztronómiai tavasz. A választ a távoli múltból kell kezdenem, mert a tavaszkezdet gasztronómiai vonatkozásai gyökeresen megváltoztak.

Gyermekkoromban –ami nem most volt- ahogy minden másban, a zöldség,- gyümölcsfronton is nagyon szűkkörű volt a kínálat. Csak olyan gyümölcsöt, zöldséget lehetett kapni, aminek éppen szezonja volt, és Magyarországon termett, télen pedig a télállókat. Néha karácsony előtt hosszas sorbaállás után lehetett egy kis narancshoz jutni. Emlékezetem szerint általában egy embernek egy kilónál többet nem adtak, de valószínűleg nem is lett volna többre pénzünk.
Így aztán tél végén, amikor a sültgesztenyeárusok eltűntek az utcáról, a krumpli már kicsírázott és megráncosodott, a zöldségek –sárgarépa, fehérrépa- megpuhultak, a télálló alma megfonnyadt, a kamra polcain a befőttek és lekvárok helyét az üres üvegek vették át, nagyon vágytunk a friss ízekre.

A tavasz az első hóvirággal köszöntött be. Nőnap táján kicsi, helyes csokrokban árulták szinte minden utcasarkon. Ezt követte az ibolya.

Az első gyümölcs a cseresznye volt. A piacon 6-8 darabot csokorba kötve árulták, és nagy öröm volt amikor a nagymamám vett nekem belőle. Ráakaszthattam a fülemre, és egyből hercegnőnek érezhettem magam, és bár íze nem nagyon volt, mégis olyan friss és ropogós volt, mint a tavasz. Ezt követte az eper, ami maga volt a gyönyörűség, majd a karalábé, paprika, paradicsom, és végül megjött a nyár is.
A friss, zsenge karalábé íze semmihez sem volt hasonlítható, szerettem elrágcsálni nyersen, de készült belőle karalábéleves, és töltött karalábé is sok petrezselyemmel, amit a tél folyamán szintén nélkülözni kellett.
Aztán megérkezett az első cukorborsó. Nagymamám levest főzött belőle, a zsenge héját is belefőzte, tisztítás közben pedig degeszre ettem magam az édes, nyers borsóval.

Most is örülök a tavasznak, de már közel sem kínál annyi újdonságot, mint régen. Jó, hogy többet süt a nap, és nyitott ablakon át hallom a madarak csiripelését, de a hóvirág közben védett növény lett, ibolyát se árulnak az utcán, paprikát, paradicsomot, epret, málnát egész évben lehet kapni a zöldségesnél, de akár friss cukorborsót, zöldbabot is. Csak pénzkérdés az egész.
Persze azért melegség költözik a szívembe amikor az első szabadföldi eper megjelenik, a lányom születésnapja körül, és az igazi paradicsom és paprika íze is más, mint a kényszerérlelt, messzi földről hozott télinek. A konyhaablak tele van krókuszokkal és nárciszokkal, és most is főzök töltött karalábét az első finom zsenge karalábéból, és örömmel nézem, ahogy az unokám eszi nyersen a karalábét, és fülébe akasztja az első cseresznyét.
Végezetül álljon itt az a bárgyú kis versike, amire még óvodáskoromból emlékszem:

Jó hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled:
Mi hírt hoztál, mit üzensz
Erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán,
Vidd a hírt madárka,
Útra kelt már a tavasz,
Itt lesz nemsokára.

(Gazdag Erzsi)

Guruljon tovább a kérdés Dulmina tündérkonyhájába, és Zsuzsihoz.

A kép innen van.

Read more...