Jamie 30 perces vacsorája

Most megy a tv-ben Jamie Oliver 30 perces kajái címmel egy sorozat. Ebből válogattam egy vacsorára valót.

Töltött csirkemell, zöldborsós tört krumpli, paradicsomos bab, avokádos saláta, desszert.

Hozzávalók:
A csirkéhez:

2 filézett csirkemell
1/2 csomag fetasajt
1 csomó petrezselyem
4 olajban eltett napon szárított paradicsom,
reszelt citromhéj
1 gerezd fokhagyma
olivaolaj, só, bors

A krumplihoz:

1/2 kg krumpli
1/2 zacskó mélyhűtött zöldborsó
olivaolaj, vaj
só, bors

A babhoz:

1 doboz fehérbab konzerv
4 szelet bacon
1 nagyobb paradicsom
petrezselyem,
olivaolaj
só, bors

A salátához:

1 zacskó vegyes saláta
1/2 avokádó

Az öntethez:

1/2 avokádó
1/2 pohár tejföl
só, bors, olivaolaj

A desszerthez:
(1 adaghoz)
1 ropogós keksz (diabetikus)
pár szem mélyhűtött meggy
1 gombóc vanília fagyi (diabetikus)
kávé
reszelt keserű csokoládé (diabetikus)

 A csirkemelleket hosszában kettévágtam, és bevágtam úgy, hogy egy zseb legyen rajta. A petrezselymet, és a paradicsomot apróra vágtam, a fokhagymát és a citromhéjat belereszeltem, beletördeltem a fetasajtot, megöntöztem egy kis olivaolajjal, jól összekevertem, négy részre osztottam, és beletöltöttem a csirkemellekbe.  A csirkére szórtam egy kis sót, és borsot.
Egy serpenyőt felhevítettem, kevés olivaolajat öntöttem bele, és beletettem a csirkemelleket a bőrös felükkel lefele. Amikor szép pirosra sült, megfordítottam, egy sütőpapírt kivágtam a serpenyő méretének megfelelően, összegyűrtem, bevizeztem, és ráterítettem a csirkére. Így sütöttem még kb 10 percig. Akkor levettem a papírt, újra megfordítottam, és pár percig még sütöttem. Tálalás előtt pár percig hagytam pihenni, majd szeletekre vágtam, tálra tettem, és ráöntöttem a serpenyőben maradt levét.

A babhoz a baconszalonnát apróra vágtam, és ropogósra sütöttem. A paradicsomot is felvágtam kockákra, rátettem a ropogósra sült bacon-re, kicsit sütögettem, majd ráöntöttem a babot, a levével együtt, és pár perc alatt összefőztem. Megkóstoltam, és adtam hozzá egy kis sót és borsot. A szalonna, és a bab is sós, így vigyázni kell a sóval. Az utolsó percben rászórtam az apróra vágott petrezselymet és megöntöztem egy kis olivaolajjal.

A meghámozott, kockákra vágott krumplit sós vízben feltettem főni. Amikor majdnem  puha volt, hozzátettem a zöldborsót, és puhára főztem. Leszűrtem, adtam hozzá kevés olivaolajat, egy darabka vajat, petrezselymet, sót, borsot, és krumplinyomóval összetörtem úgy, hogy darabos maradjon.

A zacskós salátát tálra tettem,  az avokádót meghámozta, és a felét összevágtam és rászórtam.
Az öntethez az avokádó másik felét a késes robotgépben fél pohár tejföllel, olivaolajjal, sóval, borssal összekevertem, és kis kancsóban tettem a saláta mellett az asztalra.

A desszerthez egy teáscsészébe beletördeltem a kekszet, beletettem a meggyet, a vaníliafagyit, és ráöntöttem egy kevés meleg kávét. A tetejére ráreszeltem a csokoládét.

Az egész nem tartott sokkal tovább, mint amíg leírtam. :-)

Read more...

Rizstorta

David Rocco készítette ezt a rizstortát a műsorában, és én rögtön tudtam, hogy ez nekem ízleni fog, ezért meg is csináltam apró változtatással. Azóta készült már zöldborsó helyett kukoricával is, és így is nagy siker volt.  Mi vacsorára ettük paradicsomsalátával, de el tudom képzelni körteként is bármilyen húshoz. Persze cukorbetegeknek csak egy kis szeletke ajánlott :-(

Hozzávalók:
1/4 kg rizs
2 evőkanál olívaolaj
10 dkg bacon
10 dkg füstölt kolbász
20 dkg mélyhűtött zöldborsó, persze lehet friss is
1 zacskó mini mozzarella
1 tojás
só és bors 
kevés vaj
többféle sajt, nálam trappista és füstölt sajt volt 

A rizst megfőztem sóval, borssal ízesített vízben, ha van egy kis alaplé az se árthat neki. A borsót sós vízben megfőztem. A kolbászt és a bacont apróra vágtam, és kevés olaj és vaj keverékén megsütöttem.  A sajtot lereszeltem.
Az összes hozzávalót összekevertem, kivéve a reszelt sajtot. A bacon és kolbász kisült zsiradékát is hozzáöntöttem. A tojást kicsit felvertem, és azt is belekevertem.
Egy tűzálló tálat kivajaztam, és a masszát beleöntöttem.  180 fokon sütöttem, amikor a teteje kicsit megpirult, rászórtam a reszelt sajtot, és addig sütöttem, amíg a sajt szépen megpirult.

Read more...

Lencse mindenféleképpen

Szeretem a lencsét. Gyerekkoromban a világból is ki lehetett üldözni vele, de a későbbiek során valahogy rájöttem, hogy nem is rossz, sőt jó is tud lenni. Annak ellenére, hogy megszerettem, év közben nem szoktam gondolni rá, de új év napján már évek óta lencseleves járja, amit aztán hetekig kell ennem, mert keveset nem tudok főzni.
Idén aztán többféle dolgot is főztem a lencséből.

Először is megfőztem 1/2 kg lencsét annyi vízben, ami ellepte, adtam hozzá sót, borsot, és egy egész hagymát. Amikor megpuhult, három részre osztottam.

 Lencseleves

Egy lábosban kevés olajon megpároltam egy apróra vágott hagymát, pár karika jóféle csípős kolbászt adtam hozzá, majd sárga,- és fehérrépát. Egy darabig sütögettem, aztán felöntöttem vízzel, kicsit megsóztam,  és addig főztem, amíg a zöldség félig puha lett. Akkor belevágtam két megtisztított krumplit, és amikor az is megpuhult, beletettem a lencse 1/3-át, egy csokor apróra vágott petrezselymet, két karikára vágott virslit, újra felforraltam.A tányéron tejfölt is tettem a tetejére. 

Lencsesaláta

A lencsesaláta ötletét Sajtkukactól vettem, és kis átalakítással készítettem el.

a lencse másik 1/3-a
2 szál szárzeller,
1 narancs leve
1 narancs
mustár
narancsos olivaolaj
petrezselyem
balzsamecet

A narancslét a mustárt, a balzsamecetet és a narancsos olivaolajat összekevertem. Az enyhén sós vízben megfőzött zellerszárat karikára, a narancsot apróra vágtam, majd az egészet a másik 1/3 lencsével összekevertem, és beletettem az apróra vágott petrezselymet is.
.

A maradék lencsét összefőztem egy kis doboz paradicsompürével, petrezselymet adtam hozzá, megborsoztam, és remek köret lett a bélszínszeletekhez.

Read more...

Áfonyás csirkemell sült kukoricával

A sült kukoricát a tv-ben láttam, egy fekete nő készítette, és azt mondta, hogy ez a Dél egyik legkedveltebb étele. Sose jártam az amerikai Délen, meg Északon se, de rögtön tudtam, hogy ez nekünk be fog jönni. Bár ő azt mondta, hogy bacon nem jó hozzá, én mégis azzal csináltam, és nagyon finom lett.

Hozzávalók:

A kukoricához:

1 zacskó mélyhűtött kukorica

10 dkg bacon

2 gerezd fokhagyma

petrezselyem

só, bors

kevés olaj

A csirkéhez:

1/2 kg csirkemell

1 fej vöröshagyma

olaj

só, bors

1 kávéskanál Erős Pista

1 evőkanál diabetikus áfonyalekvár

1 maréknyi mandula

A bacont kockákra vágtam száraz serpenyőben kezdtem pirítani. Nem volt elég zsíros, ezért egy kis olajat is löttyintettem hozzá. Amikor piros és ropogós lett, kivettem a serpenyőből és beleöntöttem a kukoricát, sóztam, borsoztam, hozzáadtam az apróra vágott fokhagymát, és kb 15 percig, időnként megkeverve hagytam megpirulni. A végén visszatettem bele a sült bacont, és szórtam rá  kevés petrezselymet.

Közben a hagymát apróra vágtam, kevés olajon üvegesre pároltam, beletettem a kockákra vágott csirkemellet, sót, borsot, és hagytam, hogy kifehéredjen. Akkor kis lángra vettem, és a saját levében szépen megpuhult. Amikor a kukorica kész lett, tálra tettem, a serpenyőbe egy kis vizet öntöttem, és felforraltam, hogy a letapadt finom pörcök felolvadjanak, majd beleöntöttem a csirkemellet. Belekevertem az Erős Pistát, az áfonyalekvárt, és a mandulát, és nagy lángon kb 10 percig sütöttem.

Read more...

Zöldséges libamell lila rizzsel

A zöldséges libamell anyai nagymamám specialitása, és a család kedvence volt. A családi történetek szerint szüleim esküvői ebédjére is ezt főzte a Nagymami. Szüleim 1943-ban házasodtak össze. Az időpont nem volt alkalmas nagy bulizásokra, édesapám éppen megkapta a behívóját munkaszolgálatra. Mielőtt bevonult, összeházasodtak, az ebéd a Nagymami konyhájában készült, és a két tanúval fogyasztották el. A háború, a behívó árnyékában nem lehetett nagyon rózsás a hangulat, de a libamell -mint mindig- kitűnő volt.

A pontos recept sajnos nem maradt meg, de nagyjából így készülhetett: 

  Hozzávalók: 1 libamell 2 sárgarépa, 1 fehérrépa kevés libazsír vagy olaj só bors 1 dl vörösbor

 Nagymamám a libamellről lehúzta a bőrt és a hájat, apróra vágta és kisütötte. Amíg a libamell elkészült, az éhesebb családtagok eszegethették a friss töpörtyűt. A libamellet kis vékony szeletekre vágta, sózta, borsozta, és minden oldalát kevés libazsírban pár percig sütötte. A húsokat kivette a zsírból, egy nagy vöröshagymát apróra vágott és a zsírban megpárolta. A sárgarépát és a fehérrépát lereszelte, hozzáadta a hagymához, és tovább párolta, amíg a zöldség kieresztett leve elfőtt. Akkor beletette a húst, felengedte annyi vízzel, hogy ellepje, tett hozzá egy kevés vörösbort is, sót, borsot, és lassú tűzön puhára párolta. Időnként ellenőrizte, és ha kellett öntött rá még vizet. Általában valami tésztával, vagy zsemlegombóccal tálalta.

Én most kipróbáltam a lila rizst, amit Grenadine hozott nekem New Yorkból. Nagyon finom volt.

Kevés olajon megpároltam egy összevágott vöröshagymát, 1 pohár rizst beletettem, ráöntöttem két pohár vizet, sóztam, borsoztam, és addig főztem, amíg az összes vizet megitta. Tálaláskor beletettem egy vízzel kiöblített muffinformába, és a tálra borítottam.

Amíg van újkrumpli, nálam nem múlhat el nagyobb étkezés nélküle:-) ezért sütöttem is egy keveset, petrezselyemmel.

Read more...

Pulykapörkölt nokedlivel, csőben sütve VKF XV.

Túl sok minden nem jutott eszembe Beatbull VKF XV. - Kreatív kaméleon kiírásáról, bár az ötlet nagyon tetszik, úgy látszik mostanában nem vagyok elég kreatív, vagy elég kaméleon :-(

Ezért aztán megcsináltam ezt a pulykát, ami számomra nem új, de jó ötlet a maradékok felhasználására. Tulajdonképpen az ötletem az ősidőkből származik, amikor még nem volt mikró, és a maradék nokedli megmelegítése komoly gondot okozott. Ha a gázon melegítettük, odaégett, ha összekevertük a pörkölttel, megitta a levét, és száraz lett. Így merült fel a csőben sütés gondolata, és azóta is tartja magát a konyhámban.

Hozzávalók:



½ kg pulykamell (vagy bármilyen pöröltnek való hús)
1 nagy vöröshagyma
1 paradicsom
1 paprika
só, pirospaprika
olaj

1/2 kg finomliszt
2 tojás
víz
só
kevés olaj

1 pohár tejföl

reszelt sajt

A hagymát az olajon üvegesre pároltam, rátettem az apróra vágott paprikát és a meghámozott, összevágott paradicsomot, kicsit tovább pároltam, majd hozzátettem a húst, és addig sütöttem, amíg kifehéredett. Megsóztam, rászórtam a pirospaprikát, kevés vizet öntöttem rá, és puhára főztem. Közben figyeltem, mert ha nagyon elfő a leve, akkor kis vízzel pótolni kell.

Amíg a hús főtt, a lisztet, a tojást, a sót elkevertem, és fokozatosan adtam hozzá a vizet, hogy a palacsintatésztánál sűrűbb legyen. Nem kell nagyon kidolgozni. Egy lábosban vizet forraltam, tettem hozzá sót, és egy evőkanál olajat, hogy ne ragadjon össze a tészta, és nokedliszaggatóval beleszaggattam a tésztát a vízbe. Amikor újra felforrt, és a kis nokedlik feljöttek a víz tetejére, leszűrtem, egy kevés olajat tettem rá és elkevertem.

Egy tűzálló tálba beleöntöttem a nokedli felét, ráöntöttem a pörköltet, utána a nokedli másik felét, a tetejére rákentem a tejfölt, rászórtam a reszelt trappista sajtot, és a sütőben pirosra sütöttem. Céklával tálaltam.

Most, hogy utánanéztem, ez a harmadik pörkölt, amit a VKF-re írok, úgyhogy most már a következőre tényleg valami mást kell kitalálnom. Egyébként a látszat ellenére ritkán főzök pörköltet :-)

Read more...

Libamell gesztenyével és bennefőtt gombóccal Antony Worrall Thompson után egészen szabadon.

Tulajdonképpen csak az ötlet származik Antonytól, ő marhahússal készítette, és több összetevővel, de azt gondolom, hogy az ízhatás hasonló lett, mint amilyen az övé lehetett, és a galuskaszerű gombóc, vagy gombócszerű galuska :-) úgy készült, ahogy ő mondta a műsorában.

Hozzávalók:

A húshoz:
1 libamell
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 doboz mélyhűtött gesztenye
1 teáskanál áfonyalekvár
1 marék tőzegáfonya
2 evőkanál libazsír
½ liter húsleves vagy alaplé
só, bors,
worchester szósz
2 dl vörösbor

A gombóchoz:

1 tojás
liszt
víz
1 teáskanál sütőpor
petrezselyem
snidling
só, bors

A libamellről lefejtettem a hájat, apróra vágtam és kisütöttem. A töpörtyűt jóízűen megettük.

A hagymát és a fokhagymát apróra vágtam, két kanál libazsíron üvegesre pároltam, a libamellet vékony szeletekre vágtam, megsóztam, megborsoztam, és a hagymás zsíron mindkét oldalukat megpirítottam. A hússzeleteket áttettem egy tűzálló tálba, a hagymás zsírra ráöntöttem a bort és a húslevest és felforraltam, így a hús sütésekor keletkezett pörzsanyagok is feloldódtak. Ezután a levet ráöntöttem a húsra, beletettem az áfonyalekvárt, a fagyott gesztenyét, a sót, borsot, worchester szószt, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, rátettem a tál tetejét, és a sütőben 180 fokon 1 ½ órát sütöttem. Időnként megnéztem, és a levét vízzel pótoltam.

Közben elkészítettem a gombócokat. A hozzávalókat kikevertem, és annyi vizet adtam hozzá, hogy a galuskatésztánál keményebb, éppenhogy formázható legyen. Nedves kézzel kis gombócokat gömbölygettem, és amikor a húst már majdnem puhának találtam, a hús tetjére ültettem, és további ½ órát fedő alatt sütöttem.

Nagyon finom lett. A kis gombócok megpuhultak, és átvették a szósz ízét, ami édes is volt, meg erős is, meg nagyon jó is, és a hús is remek lett. Már el is felejtettem, milyen finom dolgokat lehet csinálni libamellből, pedig gyerekkoromban a nagymamám nagyon sokféleképpen készítette a libamellet. Főzött belőle vadast, fasírtot, megpárolta sok zöldséggel és hagymáva. Marhahúst tulajdonképpen csak húslevesnek főzött. Minden olyan ételt, amit máshol marhahúsból készítettek, ő libamellből főzött.

Read more...

Marhapörkölt tarhonyával VKF XIV

Magyar ízek – adta fel a leckét Maci a VKF XIV kiírásában. Nekem azonnal Bächer Iván Magyar menüje jutott eszembe, de mire megírhattam volna, Grenadine megelőzött. Akkor főzök palóclevest, az talán csak elég magyar, hiszen a magyaros konyhájáról híres bajor Gundel János „a nagy palóc” Mikszáth Kálmán tiszteletére találta ki. Ebben àlaBeck és Maci előzött meg.

Eszembe jutott egy kollegám, aki a nehéz, de nagyon jóízű magyaros ételeket főző anyósáról a következőt mondta:
„Anyósom reggel felkel, kimegy a konyhába, felvág jó sok vöröshagymát, egy nagy kanál zsírt lábosba tesz, hozzáadja a hagymát, és amíg a hagyma párolódik, kigondolja, hogy mit is főzzön.”

Tehát mit is nevezünk magyar íznek?
A világnak ezen a pontján, ami útba esett jövet-menet minden hódítónak, és ahol a határok állandóan úgy változtak, ahogy azt szerencsésebb helyen születettek el se tudják képzelni, a konyha is nagyon sok hatásnak volt kitéve. Erről eszembe jut egy vicc, amit talán a fiatal bolgolvasók nem ismernek. (Egy újszülöttnek minden vicc új.)

Meghal egy öregember, és felkerül a mennybe. Szent Péter faggatja:

-Hol születtél?

-Az Osztrák-Magyar Monarchiában.

-Hol jártál iskolába?

-Csehszlovákiában.

-Hol jártál egyetemre?

-Magyarországon.

-Hol dolgoztál?

-A Szovjetunióban.

-Hol haltál meg?

-Ukrajnában.

-Fiam, miért költözködtél állandóan másik országba?

-Éééén? Soha életemben ki se húztam a lábamat Ungvárról.

Úgy gondolom, hogy a gasztronómiai kultúra a legnyitottabb, és legbefogadóbb, mert nincs köze a politikához. A hódítások, a be- és kitelepítések új, meg új szomszédokat sodortak egymás mellé, és amig a férfiak egymás ellen harcoltak, az asszonyok nemzetiségre tekintet nélkül mindig is recepteket cseréltek a kútnál, a pataknál, a piacon, ahogy mi most virtuálisan tesszük ugyanezt. Így aztán a környéken mindenfelé elterjedt a rántott hús, a pörkölt, a gombóc, a rétes, a palacsinta, és az erdélyi háziasszony, ahogy Gabojsza írja, húsvét után zsidó tojást készített a megmaradt keménytojásból.

Sok töprengés után úgy döntöttem, hogy tarhonyát főzök. Igaz, hogy ez sem magyar eredetű, de olyan régen tartozéka a magyar konyhának, hogy már magyarnak tekinthető.

„A tarhonya elnevezést már egy XVI. századi, kézzel írott szakácskönyvben megtaláljuk. A kutatók véleménye különbözõ az eredetérõl. Egyesek oszmán török eredetû jövevénynek tartják, míg mások a perzsa "tarkhane" megfelelõjét látják benne.

1842-ben J. G. Kohl német utazó "Hundert Tage auf Reisen" c. munkájában több helyen is megemlíti a tarhonyát. Épp a vásár idejére érkezett Pestre. Részletesen tájékoztat az akkori kereskedelmi élet a mozgalmas színhelyérõl.

A tarhonya készítése az õ leírásában úgy történik, hogy a savanyú tejjel készített tésztát agyagedényekben tûz fölött szárítják és pirítják. Egész nyáron át tartja magát, de száraz helyen két-három évig is eláll. Ha az emberek kimennek a pusztára, bõrzsákokban magukkal viszik és a disznóhúshoz vesznek egy marékkal. Ez menti meg a sok hús és zsíros étel fogyasztóit a csömörtõl.”

Cziffray István szakácsmester MAGYAR NEMZETI SZAKÁCSKÖNYVE MAGYAR GAZDA ASSZONYOK SZÜKSÉGEIHEZ ALKALMAZTATVA című szakácskönyve –amely 1840-ben az ötödik kiadását érte meg, az első kiadás dátumáról nem találtam adatot- így ír a tarhonya készítéséről:
„Habarj el jól harmincz tojást egy meszszely vízzel, és három lat sóval; csinálj vele tíz itcze lisztből tésztát, mellyet annyira kigyurván, hogy semmi lisztes rész ne legyen benne; rostáld át ritka rostán. Ha el akarod tenni, szárítsd meg jól a ’ napon. Ételnek e’képpen készítsd: végy egy lat szalonnát, olvaszd ki, tégy bele fél meszely tarhonyát, és pergeld meg; öntsd le egy itcze forró vízzel, adj hozzá fél lat sót; hagyd egy ideig forrani, ’s készen lesz ételed."

Ehhez a leíráshoz nem igazán tartottam magam. Egyrészt eszembe se jutott, hogy megpróbálkozzak itthon készíteni tarhonyát, másrészt, bár nem néztem utána a meszely, a lat és az itcze átváltásának, úgy gondolom, hogy ez egy kicsit sok lett volna nekünk:-)

Hozzávalók:

½ kg marhafelsál,
1 nagy vöröshagyma,
1/2 pohár vörösbor,
olaj, só, bors, pirospaprika, fokhagyma

1 csésze tarhonya,
2 csésze víz,
só, pirospaprika,
olaj

A hagymát apróra vágtam, kevés olajon üvegesre pároltam, a pirospaprikát rászórtam, gyorsan elkevertem, majd beletettem a kockákra vágott húst, és addig pirítottam amíg a levét elfőtte. Akkor felöntöttem a borral, és egy kis vízzel, sóztam, borsoztam, tettem bele egy kis kinyomott fokhagymát, és lassú tűzön, időnként további vízzel felöntve puhára főzte

A tarhonyát az olajon barnára pirítottam, rászórtam egy kis pirospaprikát, elkevertem, felöntöttem a vízzel, és alacsony fokozaton főztem, amíg az összes vizet megitta.

Read more...

Bélszín gombával és tejbensült krumplival

Tulajdonképpen Wellington bélszínt akartam készíteni, de vasárnap délelőtt derült ki, hogy nincs itthon leveles tészta, így ez egy más alkalomra halasztódott el. Szerintem a bélszín a lehető legfinomabb hús, és bár drága, de ha azt vesszük, hogy én minden húsról levágok minden bőrt, zsírcafatot, akkor már nem is tűnik olyan drágának, mert ezen semmi levágni,- kidobnivaló nincs.

Az olajat összekevertem sóval, borssal, mustárral, majd ahogy azt Nigellánál láttam, egy nejlonzacskóba öntöttem, beletettem a bélszínt, megrázogattam, és ment egy napra a hűtőben pihenni, érlelődni. Több nap még jobb, de én nem győztem volna kivárni :-)
Nigella csirkét pácolt így, de a bélszínnél is bejött. Sokkal kevesebb olaj kell hozzá, mert, ha egy tálba tesszük, vagy állandóan forgatni kell, vagy nagyon sok olajat kell ráönteni, hogy teljesen ellepje.
Szelekre vágva még jobban átjárták volna az ízek, de amikor bepácoltam, még a Wellingtonra készültem. Így tehát sütés előtt kivettem a zacsiból, és kb 2 cm vastag szeletekre vágtam. A serpenyőbe öntöttem egy kis olajat a zacskóból, és egy kis vajat, amikor a zsiradék forró lett beletettem a hússzeleteket és kb. 4-4 percig sütöttem mindkét oldalát. Gyönyörű rózsaszín maradt a belseje, de nem véres.





A gombát kis darabokra vágtam, a hagymát üvegesre pároltam, beletettem a fokhagymát, majd a gombát, sóztam, borsoztam, és puhára főztem. Levettem a a tűzről, és belekevertem egy csokor apróra vágott petrezselymet.

A krumplit meghámoztam, karikára vágtam, egy fazékba tettem. Ráöntöttem 2 dl főzőtejszínt, és kb 4 dl vizet, annyi kell, hogy jól ellepje, sóztam, borsoztam, majd főztem amíg majdnem puha lett. Akkor az egészet egy tűzálló tálba öntöttem, és a sütőben 180 fokon addig sütöttem, amíg az összes levét "megitta" Egy csokor petrezselymet apróra vágva belekevertem. Ez ízlés szerint el is maradhat, én imádom a petrezselymet, ezért amibe csak lehet, beleteszem.

Hozzávalók:

A húshoz:

bélszín szeletekre vágva
olaj, vaj, só, bors, mustár

A gombához:

gomba
vöröshagyma,
fokhagyma
só, bors
petrezselyem

A krumplihoz:

krumpli meghámozva, karikára vágva,
főzőtejszín, víz, annyi, hogy ellepje
só, bors
petrezselyem

Read more...

Egy tál dödöle

Gyerekkoromban lelkesen énekeltem a többiekkel, hogy "Éliás, Tóbiás egy tál dödöle" de sose tudtam, mi lehet az a dödöle. Valahogy soha nem mertem senkitől megkérdezni, mert mindenki olyan magabiztosan énekelte, hogy azt hittem, hogy mindenki tudja, csak én nem. Azóta már tudom, hogy mások se tudták, de én már tudom, és gyakran csinálom is. :-)


Mennyiségeket nem tudok írni, mert ez tényleg csak szemre, vagy érzésre megy.

A krumplit megfőzöm sós vízben, ha már langyos összegyúrom annyi liszttel, hogy ne tapadjon a kezemhez, a krumpli főzővizéből is öntök hozzá egy keveset. Sót, borsot teszek bele, és kis golyócskákat formázok. A hagymát apróra vágom, kevés olajon kicsit megpirítom, beleteszem a krumpligolyócskákat, és megsütöm. Hús mellé köretnek, vagy csak magában tejföllel esszük. A maradék főtt krumpli felhasználására is nagyon jó.

Read more...