Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2008. május 8., csütörtök

Mi volt ....


Úgy tűnik, sokaknak tetszett, a "Nagymama te hány éves vagy?" és Gabojszától az "Öregszem" című bejegyzés.

Mi lenne, ha összeírnánk, az ellentetjét, mármint mi volt, ami most nincs, és amiről a most érettségizők azt se tudják, hogy mi lehet, a saját mulatságunkra, esetleg pár szavas magyarázattal, a nagyon fiatalok mulattatására :-)

Én elkezdem, -minden rendszer nélkül- ha van kedvetek, folytassátok:

Drótostót meg a vándork
öszörűs: Ennél jobbat nem tudok írni róla,
olvasható minden


Kakasos nyalóka (nana )


A kép innen van
Kubai narancs: Zöldessárga volt, elrághatatlan rostja volt, de kipréselve jó édes, és mégiscsak narancs volt:-) ( Gourmandula )



Csehszlovák versatil ceruza:
"töltő-, avagy nyomós ceruza, hatalmas kincs volt ez, vékonyabb és vastagabb változatban létezett, de csak ritka vendégként a hazai Ápiszokban, így a Cseszkóban túrázó szülők, rokonok hoztak ilyet gyermekeiknek." Andai György


A kép innen van
Felvonulás: május 1-én kötelezően mindenki felvonult. Pesten a Hősök tere körüli utcákban kellett munkahelyenként gyülekezni, a Felvonulási téren disztribün volt, ami előtt elvonultunk, a párt- és állami vezetők onnan integettek. Vittünk zászlókat, lufikat, táblákat. A Ligetben sátrak voltak, sört és virslit kaptunk.
Építőtábor: Az eredeti építőtáborok a Hanság lecsapolására szerveződtek, az iskolás fiatalokat odavitték, és ott dolgoztak. Az én időmben Tsz-ekbe mentünk, kukoricát címereztünk, gyümölcsöt szedtünk. Általában nagyobb kárt okoztunk, mint ami hasznot hajtottunk :-)
Tsz: Mezőgazdasági termelő szövetkezet
Barna pamut térdzokni: kislányoknak hétköznapra. Borzalmasan ronda volt, az első mosás után a gumija kitágult, és mindig lecsúszott.

Ez én vagyok/voltam a szörnyzokniban. :-)
Zöld lódenkabát és svájcisapka: Az ötvenes évek egyenviselete gyereknek, felnőttnek, mindenkinek.


Adásszünet a TV-ben hétfőnként
Cicavízió: Az első magyar gyermekműsor a tv-ben

A kép innen van

Bambi:
narancshoz hasonlító üdítő, kátrányból, társa az Utasüdítő, citromízben

A kép innen van
Farmer: sokáig csak külföldről lehetett beszerezni, a 70-es években elkezdték gyártani a magyar farmert, aTrappert.

A kép innen van
Iskolaköpeny: sötétkék elől- vagy hátulgombolós felgombolható fehér gallérral, kötelező iskolai viselet

A kép innen van

Az iskola: Egyik héten délelőtt, másik héten délután jártunk iskolába. Szombaton is!
Iskolai füzetek remek feliratokkal az ötvenes évekből

A kép innen van

Szénszünet: nem volt elég szén, nem tudták fűteni az iskolákat, ezért nem kellett iskolába menni.
Jeges:
az ételek hűtésére kis szekrénykéket használtunk, a jégtáblákat lovaskocsival hozta minden reggel a jeges.
Szaratov hűtőszek
rény: A szovjet ipar csúcsterméke. Ez váltotta fel a jégszekrényt. Kicsi volt, csúnya, egy traktor kicsit halkabban működött, de mégis hűtött és elnyűhetetlen volt.


A kép innen van
Rakéta porszívó: Zúgott rendesen, de szívott is, szerintem jobban, mint egy-két mai társa :)(Dulmina)


A kép innen van

Padlókefélő gép: A padlót -a lakk megjelenése előtt- fel kellett súrolni, aztán valami sárga masszát rákenni, úgy hívták beeresztés, aztán kefével fényesíteni. A kefélést váltotta fel a mondern ipar terméke, a padlókefélőgép.


A kép innen van
Szódás: szódavizet is hoztak lovaskocsival, gyönyörű vastag üvegben.


A kép innen van
Tintatartó mártogatós tollal: Kis tintásüveg, ami mindig kifolyt a táskában, egy hosszú tollszár, cserélhető tollheggyel. A tintásüvegbe a fiúk rendszeresen belemártogatták a kislányok copfját.
Alkalmi jégpályák: Az iskolaudvarokat télen felöntötték vízzel, azon korcsolyáztunk.
Kulcsos korcsolya: A rendes utcai cipőnkre csatoltuk fel a korcsolyát. Cipős korcsolyája csak a profi korcsolyázóknak volt.




A kép innen van
Vonaljegy: Villamoson, buszon, trolin egy útra érvényes jegy
Átszálló jegy: villamoson, buszon, trolin egy átszállásra is érvényes jegy
Villamos: Ilyen villamosok voltak Pesten. A peron nyitott volt, csúcsforgalomban a lépcsőn lógtak az utasok.



Kalauz, ülő kalauz: villamoson, buszon, trolin körbejárt, jegyet árult, és kezelte az átszállójegyeket a lyukasztójával. Később már nem járkált, hanem a hátsó ajtónál ült, és csak ott lehetett felszállni.


A kép innen van
Közlekedési rendőr: Forgalmas útkereszteződésekben ilyen kalitkában ült a rendőr


A kép innen van

Fa roller, fa kerékkel
Bólogatós kutya: az autó hátsó ablakában



A kép innen van
Szemfelszedő: ha a méregdrága harisnyánkon leszaladt egy-két szem, a szemfelszedő egy ügyes kis szerkentyűvel felszedte, a végét összevarrta, és tovább lehetett hordani.
Tejcsarnok: A tejtermékeket kis üzletekben árulták, amit tejcsarnoknak hívtak. A tejet nem dobozban, zacskóban, üvegben árulták, hanem nagy kannákból a vevő kis kannájába mérték. A tej nem állt el hetekig, viszont remek aludttej lett belőle.


A kép innen van

Tejivó: ahol tejet, péksüteményt lehetett kapni, és ott megenni/inni. Volt Márka és Traubisoda, de sok mást is árultak, nem önkiszolgáló rendszerben, hanem pult volt, sorolni kellett a dolgokat, és a nénik hozták, és papíron, ceruzával számolták össze, hogy mennyi is a vége. Szóval kicsit olyasmi is volt, mint mostanság egy-egy kisbolt. (Dulmina)



Tantusz: Az utcai telefonfülkékben elhelyezett telefonhoz érmét kellett vásárolni, azzal működött. Emlékezetem szerint 60 fillér volt.



A kép innen


Lyukas kétfilléres: láncot fűztünk belőle




További pénzérmék láthatók itt

Iskolai takarékbélyeg: A tanító néninél lehetett venni az iskolában, külön gyűjtőbe kellett ragasztgatni, és tanév végén lehetett a Takarékszövetkezetben beváltani. Még valami minimális kamatot is fizettek.


a kép innen van

Verklis
járt a pesti utcán A körfolyosós bérházak udvarán tekerte a verklit, gyerekek, felnőttek álltak a folyosón, hallgatták a zenét, és újságpapírba csomagolt pénzt dobtak le neki. Néha hegedűs is jött, lekiabáltak neki, hogy mit szeretnének hallani, és eljátszotta. (BeckZsú)



A kép innen van
Ószeres: Lovaskocsival jött, kiabált az udvaron "óóóóóóóószeres, használt ruhát, cipőt, mindent veszek" A gyerekeket azzal ijesztgették, hogy ha rossz lesz elviszi az ószeres.
Cserépkályha: A lakásokban cserépkályha volt, a fát, és szenet lovaskocsi hozta. akinek nem volt szerencséje, annak az egészet leszórták a pinceajtó elé, és lapátolhatta be egyedül. Reggelenként azzal kezdődött a nap, hogy ki kellett szedni a kályhából a hamut, és be kellett fűteni. Szállt a korom az egész lakásban. (BeckZsú)


A kép innen van
Fürdőszoba-kályha: Nem volt melegvíz. Mosogatáshoz, mosáshoz nagy fazékban melegítettük a vizet a gázon, a fürdőszobában henger alakú vaskályha volt, amit fával kellett fűteni, és abból jött a melegvíz. Hetenként kétszer befűtötték, és akkor fürdött a család.
Pajtás fényképezőgép: Az ötvenes évek gyermekeinek az álma :-) Kifejezetten gyerekeknek gyártott, viszonylag egyszerű fényképezőgép.



A kép innen van
Trabant: Az NDK (fiatalabbak kedvéért: Német Demokratikus Köztársaság. A két részre osztott Németország keleti fele) népautója. Kétütemű volt, zajos, kényelmetlen, de gurult, pöfögött az úton, boldog volt aki össze tudott gyűjteni annyi pénzt, hogy meg tudta venni. Amikor az átlagfizetés 1600 Ft. körül volt, a Trabant ára 46 000 Ft volt. A felét előre be kellett fizetni a Merkur nevű állami vállalatnál, és várni 4 - 5 évig.


A kép innen van
Telefon: évekig kellett várni egy vezetékes telefonra. Voltak iker vonalak, egy vonalat két vagy több ember kapott meg, amikor az egyik telefonált, vagy csak véletlenül mellétette a telefont, a másik se telefonálni nem tudott, se őt nem lehetett hívni. Ha valaki haragudott az ikertársára, órákra mellétette a telefont.

A kép innen van
Nemzeti Színház: A Blaha Lujza téren volt, amíg le nem bontották


A kép innen van
Manci híd: A Manci híd a második világháborúban lerombolt Margit híd helyére épített ideiglenes pontonhíd volt. 1946 májusára készült el, a Lukács fürdő kertjéből a szigeten át a Sziget (ma Radnóti Miklós) utcánál érte el a pesti partot. Ezt a hidat a néphumor Mancinak nevezte el. Tervezője Mistéth Endre volt. (vikipédia)


A kép innen van

Kossuth híd:
A háború alatt felrobbantott dunahidak pótlására az első állandó híd a Kossuth híd volt. 1946 január 18-án adták át, 1960-ban lebontották. A háborús romokból kiszedett anyagokból épült fel, 8 hónap alatt.


A kép innen van






14 megjegyzés:

Dulmina 2008. május 8. 11:23  

Egyik érettsgi találkozónkon mesélte a volt történelemtanárom, hogy mi már az utolsók között voltunk, akiknek még lehetett úgy régi vicceket mesélni Rákosiról, Sztálinról, stb., hogy nem kellett hozzá egy csomót magyarázkodni, hogy értsük, mi is a poén. Akkor éreztem először, hogy ajaj, öregszem! :)

Dulmina 2008. május 8. 11:29  

Pár éve pakoláskor régi, réz kétforintosra bukkanva eszembe jutott, hogy a mai fiataloknak már nem ilyen A Kétforintos, azt pedig el sem tudják képzelni, hogy régen mi mindent lehetett kapni érte. Én is már csak halványan emlékszem olyanra, hogy annyi volt egy gombóc fagyi...

Dulmina 2008. május 8. 11:36  

Általános iskolás koromban a felsősök közül a jó tanulók az évzárón csillebérci táborozást kaptak jutalmul. Én alsósként (mint kitűnő tanuló) el is könyveltem, hogy majd én is kapok, ha eljön az ideje, és milyen jó is lesz! Csak aztán megszűnt ez az egész úttörősdi, így ugrott a dolog.
Más kapcsán ugyan egyetemista koromban sikerült eljutni Csillebércre, és még úgy "romjaiban" is valami csodának éreztem a helyet, de ez már nem olyan volt...

Dulmina 2008. május 8. 11:49  

Tejivó, ahol tejet ugyan sose ittam, de ha jó voltam, akkor kaptam tízóraira kakaós csigát, meg választhattam a Márka, a Traubisoda meg valami limonádé közül. Utóbbi nagy csalódásként ért, hogy egyáltalán nem olyan, mint az otthon készített limonádé, hanem kesernyés. Egyébként a barackos ízesítésű üdítő volt a kedvencem. Kis üvegben adták, ott lehetett meginni, és visszaadni az üveget. De sok mást is árultak, nem önkiszolgáló rendszerben, hanem pult volt, sorolni kellett a dolgokat, és a nénik hozták, és papíron, ceruzával számolták össze, hogy mennyi is a vége. Szóval kicsit olyasmi is volt, mint mostanság egy-egy kisbolt.

Cukroskata 2008. május 8. 14:23  

Köszi Dulmina, most, hogy írod, emlékszem, hogy voltak tejívók, pohárban adtak zejet, meg péksüteményt. Be is írom a többi közé, a régi pénzekről, meg keresek képet. Én voltam Csillebércen, még a fénykorában, mert úttörővasutas voltam :-)

Névtelen,  2008. május 8. 18:43  

Ezt nemrég találtam, ráadásul azt hiszem, gasztroblogon keresztül: nosztalgiaportál. Hajaj...

http://gportal.hu/mrretro

Dulmina 2008. május 8. 18:56  

A pénzről jut eszembe: iskolai takarékbélyeg! A tanító néninél lehetett venni az iskolában, külön gyűjtőbe kellett ragasztgatni, és tanév végén lehetett a Takarékszövetkezetben beváltani. Még valami minimális kamatot is fizettek, úgy emlékszem. Sokat gyűjtöttem anno...

Cukroskata 2008. május 8. 21:36  

Köszi T3v mindjárt megnézem. :-)
Dulmina, máris beleírom. Nekem is volt iskolai takarékbélyegem. Biciklire gyűjtöttem, de sose gyűlt össze annyi :-(

BeckZsu 2008. május 21. 20:12  

Remélem, nem késtem el a hozzászólással, eszembe jutott ez-az, verklis is jött az udvarra (gangos ház), papírba csomagolt 10- és 20-filléreseket dobáltak le neki. És cserépkályha volt, a szenet és fát is lovaskocsival hozták.
Majd megírom, ami még eszembe jut, addig is jó az ötlet, köszönöm.

Cukroskata 2008. május 21. 21:37  

Köszi, Zsu, ez nem is jutott eszembe. Hozzá is írom :-) Örülnék, ha még megírnád, ami eszedbe jut.

Dulmina 2008. május 22. 17:38  

A remek kiegészítéseket nézegetve eszembe jutott még a falusi kisiskolákban jellemző olajos padló. Fa padló volt, úgy félévente olajjal fellocsolva, ami jól átitatta. Büdös is volt, meg vigyázni kellett a lerakott/leszórt dolgokkal, ugyanis természetesen koszolt rendesen. Viszont nem látszott rajta, hogy mennyire piszkos :)
Egyetemen neveléstörténet előadáson kérdezte egyszer az előadó, hogy ki tudja, mi az az olajos padló. Egyedül jelentkeztem a többszáz fős nagyelőadóban, hogy én bizony még jártam olyan iskolába...
Ja, és nagyon masszív, henger alakú vaskályha volt az osztályteremben, körbekerítve, amibe reggel begyújtott a takarító néni, aztán meg a tanító néni dobott rá szenet időnként napközben.
És akkoriban még nem poszterek alkották az osztálytermi dekorációt, hanem nevelő célzatú ez-az, no és az elmaradhatatlan jelmondat. "A mi munkánk a tanulás", olimpiai évben "Gyorsabban, magasabbra, erősebben", és hasonlók.

Dulmina 2008. május 22. 17:53  

Még egy: a Szaratov hűtő mellett a Rakéta porszívó se volt kutya! Zúgott rendesen, de szívott is, szerintem jobban, mint egy-két mai társa :)
No és ha már a szovjet ipar remekeinél tartunk: fix áras volt minden, a szovjet cuccokba bele is volt írva az áruk (pl. nekem még van olyan tallérsütőm, ambe bele van öntve, hogy 4 rubel 70 kopejka volt, csak azt nem írják, mikor :)
Ha áremelés volt (jellemzően január elsejétől), akkor bemondták a rádióban, hogy ezentúl mi mennyi lesz, és akkor az mindenhol annyi volt. Természetesen nem árultak mindenből ennyi félét, mint manapság, és sokszor örültünk, hogy egyáltalán lehet kapni. Pár darab déligyümölcsért már nagy sorban állások voltak...

Cukroskata 2008. május 23. 9:33  

Köszi Dulmina, olajos padlót én se láttam, de csak mert nem jártam soha falusi kisiskolában. Viszont rakéta porszívónk nekünk is volt, és volt még padlókefélőgépünk is. :-)

feree61,  2010. július 26. 14:57  

Egy két javitás....
Az épitőtáborba önként jelentkeztünk és nyári szünetben volt én például a váci dcm-nél taligáztam.
A felvonulás után mi a városligeti helyünkön marhapörköltet és egy üveg sört kaptunk és a zászlokat nem kellett visszaadni.

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP