Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2008. május 5., hétfő

Nagymama te hány éves vagy?


Ezt a levelet kaptam tegnap, nekem nagyon tetszik.

Egy este egy unoka a nagymamájával beszélgetett, egyszer csak hirtelen megkérdezte:

- Nagymama, hány éves is vagy?
A nagymama így válaszolt:

- Hadd gondolkozzam egy kicsit!

A televízió, a gyermekbénulás elleni védőoltás, a fénymásoló gép, a kontaktlencse és a fogamzásgátló tabletta előtt születtem.
Nem volt még radar, hitelkártya, lézersugár és pengekorcsolya.

Még nem találták fel a légkondicionálót, a mosogatógépet, a szárítógépet (a ruhát egyszerűen kitették száradni a friss levegőre). És a levegő friss volt.

Az ember még nem lépett a Holdra, és nem léteztek sugárhajtású utasszállító repülőgépek.

Én a számítógép, a kétszakos egyetemi képzés és a csoportterápia előtt születtem.

Az emberek nem analizáltatták magukat, legfeljebb amikor az orvos vér- vagy vizeletvizsgálatra küldte őket.

Az én időmben ha egy hölgy felszállt az autóbuszra vagy a villamosra, a gyerekek és a fiatalok mindenki másnál hamarabb álltak fel, hogy átadják neki a helyüket, de ha állapotos volt, a helyére kísérték és - ha kellett - megváltották a jegyét és odavitték neki. A jegyet a kalauz árulta.

A nõ elsőként lépett liftből ki; alátolták a széket, hogy leülhessen; egy férfi sosem üdvözölt úgy egy nőt, hogy ne állt volna fel, ha éppen ült, kinyitotta előtte az autó vagy bármi más ajtaját, és a férfi segített neki
levenni a kabátját.

Az én időmben a szüzesség nem okozott rákot. A mi életünket a tízparancsolat, a józan ész, az idősebbek és az érvényes törvényektisztelete szabályozta.

Bennünket megtanítottak arra, hogy különbséget tegyünk jó és rossz között, és hogy felelősek vagyunk tetteinkért és következményeikért.

Ismeretlen volt a vezeték nélküli telefon, a mobiltelefonról nem is beszélve.

Sosem hallottunk sztereó zenéről, URH rádióról, Tv-ről, magnóról, kazettákról, CD-ről, DVD-rõl, elektromos írógépekről, számológépekről (még mechanikusakról sem, hát még hordozhatókról).

A "notebook" jegyzetfüzet volt.

Az órákat naponta felhúzták.

Semmi digitális nem létezett, sem órák, sem világító számos kijelzők a háztartási gépeken.

Gépeknél tartva: nem voltak pénzkiadó automaták, se mikrohullámú sütők, se ébresztőórás rádiók. Hogy videomagnókról és videokamerákról ne is beszéljünk.

Nem léteztek azonnal előhívott színes fényképek. Csak fekete-fehér képek voltak, előhívásuk és másolásuk több mint 3 napig tartott. Színes képek nem léteztek.

Nem hallottunk Pizza Hutról vagy McDonald'sról, se az instant kávéról, se a chipsről.

Az én időmben a fű olyasmit jelentett, amit nyírtak, nem szívtak.

Mi voltunk az utolsó nemzedék, amely azt hitte, hogy egy asszonynak férjre van szüksége ahhoz, hogy gyereke legyen.

És most mondd, szerinted hány éves vagyok!

- Hát, nagymami, biztosan több mint 200! - felelt az unoka.

- Nem, kedvesem, csak 60! .....


9 megjegyzés:

Fűszeres Eszter alias Fűszer és Lélek 2008. május 5. 10:50  

Kata, én 34 éves vagyok, de annyi, de annyi minden változott mióta felnőttem, hogy csak kapkodom a fejem, pedig úgy érzem haladok a korral. És amíg vannak ilyen nagymamák, akik blogolnak mint Te, addig úgy érzem jó ütemben halad a világ! :-)
Nagyon kedves írás, köszönöm.

szazala 2008. május 5. 11:45  

Ha megengeded folytatnám egy hasonló jellegű irással,amit a minap kaptam emailban:

Csoda, hogy életben maradtunk!

Gondoljatok csak bele, 1990(1980!) előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a gyerekágyak
festékében akadt bőven ólom.A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak
voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem.Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk
és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy
mobil.Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham.Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű, egyenes ági rokona.Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy
csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért.Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy
MCdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre,a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt,a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban,a pre Domestos korban.
Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak "
Köszönöm a lehetőséget!
Üdv!
Zsuzsa

cukroskata 2008. május 5. 12:38  

Igen Eszter rohanó ütemben halad a világ, jó és rosszfelé egyszerre :-)

taen 2008. május 5. 12:44  

Nagyon tetszett a levél, meg Szazala hozzászólása is :)) Ezt én is olvastam már.

cukroskata 2008. május 5. 13:31  

Zsuzsa, remek ez az írás, köszönöm :-) Én is 1980 előtt születtem, de nagyon sokkal előtte :-) Mi nem Szobi szörpöt ittunk, hanem Bambit
és Utasüdítőt, ami nemcsak tömény cukorból, hanem tömény kátrányból készült, mégis itt vagyunk :-)

szazala 2008. május 5. 13:41  

Igaz,hogy én kaptam az emailt,de már nekem is a gyerekeim születtek a nyolcvanas években...(szintén bambi):)

(bár olvastam a cólákról is olyant,hogy ahhoz képest a bambi semmiségnek tűnik)

cukroskata 2008. május 5. 16:07  

Amikor én születtem, akkor még cola sem volt :-( viszont gyerekkoromban pontosan tudtuk, hogy Amerikában verik a négereket, és az amerikai fiatalok egész nap cola-mámorban fetrengenek. Csak azt nem tudtuk, mi az a cola :-)

Ottis 2008. május 5. 18:36  

Ez nagyon tetszik!!A Szazaláé is!

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP