Főzzünk könyvből. VKF XXI.

Nagyon tetszett Piszke ötlete, hogy főzzünk könyvből. Először arra gondoltam, hogy halat rántok, és csuszát főzök, mint Pék Mária minden jeles ünnepen, a Rozsdatetemőben, de aztán letettem róla, különösen azért, mert olyan nagyon nem szeretem a rántott halat.
Aztán eszembe jutott a negyedik nemzetiség képviselője az asztalnál, de lassú voltam, és BeckZsu megelőzött :-( pedig az orosz hússalátát én is szeretem, és én is emlékszem azokra az időkre, amikor minden hidegtálon ott volt.
A következő a hagymás rostélyos volt. "Mi a szerelem a hagymás rostélyoshoz képest" tette fel a költőinek szánt kérdést Júlia, Somerset Maugham Színházában. Tényleg, mi ? :-)
Végül mégis valami másra esett a választásom. A hetvenes évek egyik legfelkavaróbb könyvélményem volt Sylvia Plath Az üvegbúra című regénye. A könyv elején a főhősnő ezt mondja az avocadóról: "Legkedvesebb gyümölcsöm a avocado. Nagyapám minden vasárnap hozott egy avocadokörtét, ott rejtegette hat szennyes ing meg a vasárnapi vicclap alatt a bőröndje fenekén. Megtanított arra, hogy hogyan kell enni az avocadot; hogy szőlőzselét és salátaolajat kell összehabarni egy kis edényben, majd a gyümölcs üregét megtölteni a rózsaszínű szósszal. "
Akkor fogalmam se volt róla, hogy mi lehet az az avocado, valami körteszerű gyümölcsnek gondoltam. Azóta már minden zöldségesnél ott vírít, illetve zöldell az avocado, de én évek óta nem gondoltam rá, hogy ki kéne próbálni ezt a a szőlőzselés változatot. Most Piszkének hála, megpróbáltam, és nem bántam meg.

Hozzávalók:
1 avocado
3 dl piros szőlőlé
1 kis zacskó tortazselé
1 kávéskanál szőlőmagolaj

Egy nagy fürt szőlőt összerturmixoltam, és leszűrtem. 3 dl szőlőlét a tortazselével megfőztem, hagytam kihűlni, belekevertem az szőlőmagolajat, és beleöntöttem a félbevágott avocado magja helyére. A többi zselét apróra vágtam, és az avocadóba töltött zselé tetejére halmoztam.

Bár a könyvek és filmek címét már nem tudom, de hasonló okokból készítettem korábban a szódás fagyit.