Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2011. november 27., vasárnap

Mivanakamrában vacsora





Amikor semmi sincs itthon, és mégis jó lenne valami vacsora, akkor készül a "mivanakamrában" spagetti. Nálam a kamrában van a hűtőszekrény, amiben a következőket találtam:

2 szelet maradék bacon
pár szelet prosciutto
gomba
joghurt
reszelt sajt

A hűtőn kívül:
spagetti
vöröshagyma
fenyőmag
tökmag
olivaolaj

A bacont, a prosciuttot és a hagymát apróra vágtam, először a bacont sütöttem meg kevés olivaolajon majd kiszedtem, és a maradék zsiradékon megpároltam a hagymát.
Hozzáadtam a prosciuttot, a gombár  és a magokat kicsit pirítottam, visszatettem a bacont, és az egészet hagytam hűlni. Közben megfőztem a spagettit, leszűrtem, a felét egy kiolajozott tűzálló tálba tettem, rászórtam a sonkás, gombás cuccot, befedtem a maradék spagettivel. A tetejére joghurtot öntöttem, megszórtam reszelt sajttal és pirosra sütöttem.





Bejegyezte: Cukroskata dátum: 23:21
Címkék:

2 megjegyzés:

Hobbychef,  2011. november 28. 12:33  

Ahhoz képest, hogy semmi nem volt otthon, nagyon finom vacsit sikerült összedobnod.

Cukroskata,  2011. november 28. 23:06  

Köszi Hobbychef, a végén sz ilyen ételek ízlenek a legjobban :-)

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)
Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP