Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2009. április 12., vasárnap

Libamell petrezselymes újkrumplival


Itt van a mélyhűtőkievés ideje. Vannak időszakok, amikor csak hordom befele a mélyhűtőbe adolgokat, és szinte semmit nem veszek ki belőle. Ez egyáltalán nem évszakfüggő nálam, nem nyáron telerakom zöldséggel, gyümölccsel, és aztán télen felhasználom, hanem időnként mindenféle húsokat veszek, belerakom, aztán elfelejtem, és amikor valami húst akarok főzni, akkor nem a mélyhűtőben nézek körül, hanem a hentesnél. Így aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy már semmi nem fér bele a mélyhűtőbe.
Ilyenkor jön a nagy kievési akció, ami egy kemény elhatározással kezdődik, megfogadom, hogy addig semmit nem veszek, amíg ki nem ürült a mélyhűtő.
Tegnap feltérképeztem a helyzetet, ami nem könnyű, mert nem vagyok az a pedáns címkézős típus, így szín és mennyiség alapján válogattam. A világosabb színű húscsomag valószínűleg pulyka- vagy csirkemellet rejt, de az már megállapíthatatlan, hogy egyben van, vagy szeletekben, talán darálva. A sötétebb színű lehet marhahús, kacsa- vagy libamell. Ki is vettem egy kisebb, sötétebb színű csomagot, felengedtetés után kiderült, hogy libamell, a bőre nélkül.

A hús mindkét oldalát besóztam, borsoztam, majd kevés olajon pirosra sütöttem. Egy tepsit a mélyhűtőbeli téli álmából felébresztett baconszeletekkel kibéleltem, rátettem a húst, közészórtam a jól megmosott újkrumplit, megsóztam, egy kevés maradék húslevest, és egy kis fehérbort öntöttem rá, alufóliával jól lefedtem, és 40 percig 200 fokon sütöttem. Levettem az alufóliát, tettem rá jó sok petrezselymet, és még 20 percig sütöttem, amíg a krumpli szép piros lett.
A levét egy kis tejföllel elkevertem, és a tányéron ráöntöttem.

7 megjegyzés:

Wienermädel + Co 2009. április 12. 19:21  

Lecker, lecker ....

Schöne Ostern wünschen wir!

"saját levében" 2009. április 12. 20:31  

Mi is a kievési szakaszban vagyunk, már csak két rácsos fiók és négy műanyag kallantyú van hátra...
A felismerhetetlen fagyasztott húsokról Bacher is értekezett már! :))

Kata 2009. április 12. 21:55  

Nálunk is mélyhűtőürítési projekt van:) Én próbálkozok címkézni, de van, hogy leesik, elmaszatolódik. Így történt a múltkorában, hogy rántott csirkemell helyett csirkehúslevest ettünk far-hátból...

Cukroskata 2009. április 12. 22:30  
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Cukroskata 2009. április 12. 22:39  

Danke Wienermädel :-)

SL, Az én mélyhűtőm még tele van, de reménykedem, hogy egyszer a végére érek. A kallantyúkat ne egyétek meg, lehet, hogy már megromlottak :-)

Kata, Már nem is próbálkozom a címkézéssel, szeretem a meglepetéseket. Én is a múltkor csirkegombóclevest főztem töltött pulykamell helyett. Örülök, hogy nem vagyok ezzel egyedül :-)

Panti 2009. április 13. 7:16  

Én is így jártam sokáig a felíratokkal.. De mióta két zacskóba pakolok,, a hűtőszag elkerülése és a kiszakadások miatt, azóta a belső zacskóra ragasztom a címkét, így nincs leesés a külső véd,. és meglepi.
Jó ez oldal, örülök, hogy rá találtam. további szép Húsvétot kívánok!

Cukroskata 2009. április 13. 12:49  

Kedves Panti, örülök, hogy tetszik a blog. Jó ötlet, amit írtál, ki fogom próbálni, csak az a baj, hogy amikor elteszek valamit biztos vagyok benne, hogy tudni fogom, hogy mi ez,, ezért nem vacakolok a cédulázással. Persze aztán amikor előveszem, fogalmam sincs róla, hogy mi lehet benne :-)

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP