Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2008. szeptember 5., péntek

Rántás

Nagymami süssél nekem rántást! Ezzel a meglepő kéréssel leptem meg kb. 6 éves koromban a nagymamámat. A kérésem azért volt különösen meglepő, mert semmiféle berántott levest vagy főzeléket nem tudtak belémerőltetni, levesből csak a húslevest ettem meg, zöldféléből meg legfeljebb valami párolt zöldséget, de azt se nagyon.
Biztos, hogy rántást akarsz enni? kérdezte nagymamám, és én bizonygattam, hogy imádom a rántást. A húst utálom, de a rántást rajta szeretem. Nagymamám nem kevés kombinációs készségről tett tanúságot, amikor ebből megértette, hogy a rántott hús panírját hívom rántásnak –egyébként nagyon logikusan :-) - és úgy gondolom, hogy azt hús nélkül is lehet sütni.
Ettől kezdve, ha rántott húst sütött, mindig kevert a maradék tojáshoz egy kis zsemlemorzsát, megsózta, borsozta, kis lapított gombócokat formált belőlük, és a hússal együtt megsütötte.
Ez lett a rántás.

Én is mindig sütök rántást, ha rántott húst sütök, amit játékos kedvű unokám különböző formákkal szaggatott ki.

9 megjegyzés:

hodográf 2008. szeptember 6. 8:46  

Ilyet én is szoktam sütni, anyósomtól tanultam :) Még soha senki nem ismerte.....

BeckZsu 2008. szeptember 6. 9:32  

Nálunk is mindig van ilyen, ha van maradék a tojásból, én egy pici sütőport keverek hozzá, hogy lazább legyen. Egy barátnőm pedig még fel is turbózza, hol sajttal, hol valami zöldséggel.

Dulmina 2008. szeptember 6. 9:56  

Nálunk is van ilyen, csak mi prézlisnek hívjuk. Nagy szemű zsemlemorzsából a legjobb. Régen annyira szerettem, hogy volt, hogy csak külön ezt kértem anyukámtól egy tojásból vacsorára. És nagyon szomorú voltam, ha akár hús, akár patiszon rántás után nem maradt tojás, és nem lett prézlis...

Cukroskata 2008. szeptember 6. 11:16  

Érdekes, én azt hittem, ilyen csak nálunk volt :-)

Böbe 2008. szeptember 10. 12:33  

Először is puszi, gratulálok a bloghoz. már rég óta olvasom, de most írok először.

nálunk is kislánykorom óta a maradék tojást így használtuk fel.

de mivel mindkét fiam (18 és 14 évesek már) és én is szeretem, bizony felütök még két tojást, csipet szódabikarbóna, hogy laza legyen, és majoranna, kakukkfű bele a finomabb ízért. puffancs fogy el először :-) a husihoz csak utána nyúlnak.

Renata Kalman 2008. szeptember 12. 16:52  

Igen, nálunk is! Manapság is csinálok, sajnálom kidobni a maradékot....

annak idején szegény Mama, vakhalnak nevezte.

Cukroskata 2008. szeptember 12. 23:12  

Köszi Erzsébet, biztos finom lehet majorannával és kakukkfűvel, ki fogom próbálni.

Renáta, a vakhal nagyon aranyos név :-)

Renata Kalman 2008. szeptember 15. 8:11  

Kedves Cukroskata!
Kitettelek linkben a blogomra, kérném a jóváhagyásodat! :)

Cukroskata 2008. szeptember 16. 13:49  

Köszönöm szépen Renáta, :-)

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP