Egy tál dödöle
Gyerekkoromban lelkesen énekeltem a többiekkel, hogy "Éliás, Tóbiás egy tál dödöle" de sose tudtam, mi lehet az a dödöle. Valahogy soha nem mertem senkitől megkérdezni, mert mindenki olyan magabiztosan énekelte, hogy azt hittem, hogy mindenki tudja, csak én nem. Azóta már tudom, hogy mások se tudták, de én már tudom, és gyakran csinálom is. :-)
Mennyiségeket nem tudok írni, mert ez tényleg csak szemre, vagy érzésre megy.
A krumplit megfőzöm sós vízben, ha már langyos összegyúrom annyi liszttel, hogy ne tapadjon a kezemhez, a krumpli főzővizéből is öntök hozzá egy keveset. Sót, borsot teszek bele, és kis golyócskákat formázok. A hagymát apróra vágom, kevés olajon kicsit megpirítom, beleteszem a krumpligolyócskákat, és megsütöm. Hús mellé köretnek, vagy csak magában tejföllel esszük. A maradék főtt krumpli felhasználására is nagyon jó.
Bejegyzések
4 megjegyzés:
Nagymamám somogyi származású volt, ezért nálunk is asztalra került gerekkoromban. Ő a krumplit a főzővízbe törte bele, liszttel leszórta, tovább főzte-sűrítette, és hagymás zsírba szaggatta kanállal. Nagyon finom és olcsó is.
Köszi Zsuzsi, az én nagymamám is somogyi volt, de sose csinálta, de ha csinálta volna, nyilván zsírban sütötte volna és nem olajban.:-) Most, hogy mondod látom, hogy kifelejtettem a receptből, hogy a főzővízből kell önteni hozzá, már javítom is. :-))
No, ez az, amit a cukorbetegek nagyon mértékkel ehetnek, mert valóságos szénhidrátbomba...
Ebben teljesen igazad van, én csak éppen megkóstoltam,:-( de az unokám jó étvággyal ette :-)
Megjegyzés küldése