Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2008. október 16., csütörtök

Körkérdés. Te mióta főzöl, és miért?

Tegnap este vacsorakészítés közben az unokám kérdezgetett, hogy főzőcskéztem -e amikor kicsi voltam, és mióta szeretek főzni, ezért most elmesélem, hogyan történt.

Gyermekkoromban velünk lakott az anyai nagymamám, és édesapám nagynénje. Ők ketten rivalizáltak a konyhában, így ott már másnak nem jutott hely. Én nem is bántam ezt, mert válogatós, rosszevő gyerek lévén nem érdeklődtem a konyhaművészet iránt, se készítőként, se fogyasztóként. Gyakorlatilag a húslevesen és a süteményeken kívül semmilyen ételt nem vettem magamhoz.
Néha azonban, egy-egy vasárnap délután, amikor a család többi tagja a vasárnapi ebéd fáradalmait heverte ki, (csak én nem pilledtem el, hiszen szinte semmit nem ettem) bemerészkedtem a konyhába, és nagy édességkészítő akciókba fogtam.
Ami nem sikerült, azt kidobtam, és úgy tettem, mintha nem történt volna semmi, családom tagjai pedig úgy tettek mintha nem vettek volna észre semmit.
Az ötvenes években voltam gyerek, túl sokféle hozzávaló nem volt, a konyhában, a kamrában, és a nagy csatazajjal működő Szaratov hűtőszekrényben talált hozzávalókkal kísérleteztem. Így „találtam fel” a kekszgolyót, a svájci segélycsomagokból származó tejporból és kakaóból készített csokoládét, a befőttek maradékából kutyult gyümölcssalátát. Nagy csalódás volt, mikor kiderült, hogy ezeket előttem már más is megcsinálta :-)
Aztán eltelt jópár év, és elköltöztem otthonról egy vadiúj lakásba, és hirtelen saját konyhám lett csodaszép beépített konyhabútorral. Fehér volt, világoskék ajtókkal, egy kétajtós, polcos fent, és egy kétajtós polcos lent, aminek egyik részét elfoglalta a mosogató. Egyáltalán nem zavart, hogy akkoriban minden házgyári és nem házgyári lakásban hajszálra ugyanilyen beépített konyhaszekrények voltak, én meseszépnek láttam :-) Hasonlóan éreztem magam, mint Ivan Kozirev öntőmunkás, csak én nem a a Munkáslakásépítő Szövetkezetnek és a Szovjet Hatalomnak, hanem a szüleimnek köszönhettem az új lakást :-)





Nem volt a konyhaszekrényben túl sok hely, de nekem egy lábos és egy konzervnyitó volt a teljes felszerelésem, ez elfért benne. Volt még egy másik lábasom is, amiben a kicsi lányomnak főztem zöldséges pempőket, amiket ő az első perctől kezdve határozottan visszautasított, és csak tejbegrízt, vagy krumplipürét evett.
Az évek tovább teltek-múltak, ő igényesebb lett, és én is kezdtem úgy érezni, hogy mindegy milyen konzervet eszem, tökéletesen egyforma ízük van, mivel az egyetlen Globus konzervgyár nem spórolt a tartósítószerekkel.


A kép innen van

Így aztán elkezdtem szakácskönyveket lapozgatni, és főzni.
Ez volt a kezdet. A folytatás pedig itt olvasható a blogban :-)
Kíváncsi lennék, mások hogyan indultak el a gasztronómia felé vezető úton, ezért felteszem a kérdést
Gabojszának, Dulminának, és mivel különösen kíváncsi vagyok, hogy mi visz egy fiatal férfiembert a konyhába, Beatbullnak. Kérlek írjátok meg, -ha van hozzá kedvetek- hogy mióta főztök, és miért?







5 megjegyzés:

gabojsza 2008. október 17. 6:04  

Kata, köszönöm a kérdést, igyekszem megválaszolni:-)

gabojsza 2008. október 17. 8:19  

Gyors voltam! Válasz itt:
http://href.hu/x/77f7

Beatbull 2008. október 17. 9:39  

köszi! igyekszem a hétvégén megírni ;)

citromfű 2008. október 22. 17:33  

Köszi a Hofi videót! Szereztél nekem néhány mosolygós percet!

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP