Körkérdés. Te mióta főzöl, és miért?

Tegnap este vacsorakészítés közben az unokám kérdezgetett, hogy főzőcskéztem -e amikor kicsi voltam, és mióta szeretek főzni, ezért most elmesélem, hogyan történt.

Gyermekkoromban velünk lakott az anyai nagymamám, és édesapám nagynénje. Ők ketten rivalizáltak a konyhában, így ott már másnak nem jutott hely. Én nem is bántam ezt, mert válogatós, rosszevő gyerek lévén nem érdeklődtem a konyhaművészet iránt, se készítőként, se fogyasztóként. Gyakorlatilag a húslevesen és a süteményeken kívül semmilyen ételt nem vettem magamhoz.
Néha azonban, egy-egy vasárnap délután, amikor a család többi tagja a vasárnapi ebéd fáradalmait heverte ki, (csak én nem pilledtem el, hiszen szinte semmit nem ettem) bemerészkedtem a konyhába, és nagy édességkészítő akciókba fogtam.
Ami nem sikerült, azt kidobtam, és úgy tettem, mintha nem történt volna semmi, családom tagjai pedig úgy tettek mintha nem vettek volna észre semmit.
Az ötvenes években voltam gyerek, túl sokféle hozzávaló nem volt, a konyhában, a kamrában, és a nagy csatazajjal működő Szaratov hűtőszekrényben talált hozzávalókkal kísérleteztem. Így „találtam fel” a kekszgolyót, a svájci segélycsomagokból származó tejporból és kakaóból készített csokoládét, a befőttek maradékából kutyult gyümölcssalátát. Nagy csalódás volt, mikor kiderült, hogy ezeket előttem már más is megcsinálta :-)
Aztán eltelt jópár év, és elköltöztem otthonról egy vadiúj lakásba, és hirtelen saját konyhám lett csodaszép beépített konyhabútorral. Fehér volt, világoskék ajtókkal, egy kétajtós, polcos fent, és egy kétajtós polcos lent, aminek egyik részét elfoglalta a mosogató. Egyáltalán nem zavart, hogy akkoriban minden házgyári és nem házgyári lakásban hajszálra ugyanilyen beépített konyhaszekrények voltak, én meseszépnek láttam :-) Hasonlóan éreztem magam, mint Ivan Kozirev öntőmunkás, csak én nem a a Munkáslakásépítő Szövetkezetnek és a Szovjet Hatalomnak, hanem a szüleimnek köszönhettem az új lakást :-)

Forrás: http://www.youtube.com/watch?v=JVaviIXi6VE

Nem volt a konyhaszekrényben túl sok hely, de nekem egy lábos és egy konzervnyitó volt a teljes felszerelésem, ez elfért benne. Volt még egy másik lábasom is, amiben a kicsi lányomnak főztem zöldséges pempőket, amiket ő az első perctől kezdve határozottan visszautasított, és csak tejbegrízt, vagy krumplipürét evett.
Az évek tovább teltek-múltak, ő igényesebb lett, és én is kezdtem úgy érezni, hogy mindegy milyen konzervet eszem, tökéletesen egyforma ízük van, mivel az egyetlen Globus konzervgyár nem spórolt a tartósítószerekkel.

A kép innen van

Így aztán elkezdtem szakácskönyveket lapozgatni, és főzni.
Ez volt a kezdet. A folytatás pedig itt olvasható a blogban :-)
Kíváncsi lennék, mások hogyan indultak el a gasztronómia felé vezető úton, ezért felteszem a kérdést Gabojszának, Dulminának, és mivel különösen kíváncsi vagyok, hogy mi visz egy fiatal férfiembert a konyhába, Beatbullnak. Kérlek írjátok meg, -ha van hozzá kedvetek- hogy mióta főztök, és miért?