Zöldséges libamell lila rizzsel

A zöldséges libamell anyai nagymamám specialitása, és a család kedvence volt. A családi történetek szerint szüleim esküvői ebédjére is ezt főzte a Nagymami. Szüleim 1943-ban házasodtak össze. Az időpont nem volt alkalmas nagy bulizásokra, édesapám éppen megkapta a behívóját munkaszolgálatra. Mielőtt bevonult, összeházasodtak, az ebéd a Nagymami konyhájában készült, és a két tanúval fogyasztották el. A háború, a behívó árnyékában nem lehetett nagyon rózsás a hangulat, de a libamell -mint mindig- kitűnő volt.

A pontos recept sajnos nem maradt meg, de nagyjából így készülhetett: 

  Hozzávalók: 1 libamell 2 sárgarépa, 1 fehérrépa kevés libazsír vagy olaj só bors 1 dl vörösbor

 Nagymamám a libamellről lehúzta a bőrt és a hájat, apróra vágta és kisütötte. Amíg a libamell elkészült, az éhesebb családtagok eszegethették a friss töpörtyűt. A libamellet kis vékony szeletekre vágta, sózta, borsozta, és minden oldalát kevés libazsírban pár percig sütötte. A húsokat kivette a zsírból, egy nagy vöröshagymát apróra vágott és a zsírban megpárolta. A sárgarépát és a fehérrépát lereszelte, hozzáadta a hagymához, és tovább párolta, amíg a zöldség kieresztett leve elfőtt. Akkor beletette a húst, felengedte annyi vízzel, hogy ellepje, tett hozzá egy kevés vörösbort is, sót, borsot, és lassú tűzön puhára párolta. Időnként ellenőrizte, és ha kellett öntött rá még vizet. Általában valami tésztával, vagy zsemlegombóccal tálalta.

Én most kipróbáltam a lila rizst, amit Grenadine hozott nekem New Yorkból. Nagyon finom volt.

Kevés olajon megpároltam egy összevágott vöröshagymát, 1 pohár rizst beletettem, ráöntöttem két pohár vizet, sóztam, borsoztam, és addig főztem, amíg az összes vizet megitta. Tálaláskor beletettem egy vízzel kiöblített muffinformába, és a tálra borítottam.

Amíg van újkrumpli, nálam nem múlhat el nagyobb étkezés nélküle:-) ezért sütöttem is egy keveset, petrezselyemmel.