Meggyleves

- Mit csinálsz? -kérdezte a kislányom sok évvel ezelőtt, kb 5 éves korában.
- Kimagozom a meggyet.
- Miért?
- Meggylevest főzök.
- Abból nem eszem, nem szeretem.
- Jó, nem kell enned belőle,csak megkóstolod.
- Nem kóstolom meg, tudom, hogy milyen.
Gyermekem ezzel befejezettnek tekintette a megbeszélést, és a szobájába távozott. Másnap a jól kihűlt meggylevest elővettem a hűtőből, csak magamnak tálaltam. Természeten a tányércsörgésre azonnal megjelent.
- Mi ez?
- Meggyleves.
- Eeeez?
- Ez.
- A meggyleves nem ilyen.
- Hát milyen?
- Meleg, és nagy fehér csomók úsznak a tetején.

Ezután már csak rövid ideig tartó meggyőzés kellett hozzá, hogy elhiggye, hogy a leves alján sincsenek gusztustalan lisztcsomók, és hajlandó volt a kóstolásra, majd felvette az általa ehetőnek minősített ételek rövid listájára :-)

Ez jutott eszembe tegnap, amikor meggymagozás közben odajött az unokám, és megkérdezte:
- Mit csinálsz ? :-)

Hozzávalók:

1/2 kg meggy
2 csapott evőkanál édesítő
1 mokkáskanál fahéj
pár szem szekfűszeg
1 pohár cukor nélküli meggyes joghurt
1 kávéskanál étkezési keményítő

A meggyet kimagoztam lábosba tettem, és annyi vizet öntöttem rá, hogy jól ellepje. Beletettem a fahéjat, az édesítőt, gézlapba tekerve a szegfűszeget, és forrástól számítva kb 5 percig főztem. Akkor a szegfűszeget kivettem, a meggyet szűrőkanállal kimeregettem és egy tálba tettem. A joghurtot összekevertem a keményítővel, a forró léből hozzáöntöttem egy keveset (hőkiegyenlítés) aztán az egészet beleöntöttem a forrásban lévő lébe, és kevergetve felforraltam.
Egy szűrőn keresztül ráöntöttem a meggyre, és jól lehűtöttem.

A tesztelés során, az unokámnál jól vizsgázott :-)