Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2008. április 22., kedd

Libamell gesztenyével és bennefőtt gombóccal Antony Worrall Thompson után egészen szabadon.




Tulajdonképpen csak az ötlet származik Antonytól, ő marhahússal készítette, és több összetevővel, de azt gondolom, hogy az ízhatás hasonló lett, mint amilyen az övé lehetett, és a galuskaszerű gombóc, vagy gombócszerű galuska :-) úgy készült, ahogy ő mondta a műsorában.


Hozzávalók:

A húshoz:
1 libamell
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 doboz mélyhűtött gesztenye
1 teáskanál áfonyalekvár
1 marék tőzegáfonya
2 evőkanál libazsír
½ liter húsleves vagy alaplé
só, bors,
worchester szósz
2 dl vörösbor

A gombóchoz:

1 tojás
liszt
víz
1 teáskanál sütőpor
petrezselyem
snidling
só, bors

A libamellről lefejtettem a hájat, apróra vágtam és kisütöttem. A töpörtyűt jóízűen megettük.

A hagymát és a fokhagymát apróra vágtam, két kanál libazsíron üvegesre pároltam, a libamellet vékony szeletekre vágtam, megsóztam, megborsoztam, és a hagymás zsíron mindkét oldalukat megpirítottam. A hússzeleteket áttettem egy tűzálló tálba, a hagymás zsírra ráöntöttem a bort és a húslevest és felforraltam, így a hús sütésekor keletkezett pörzsanyagok is feloldódtak. Ezután a levet ráöntöttem a húsra, beletettem az áfonyalekvárt, a fagyott gesztenyét, a sót, borsot, worchester szószt, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, rátettem a tál tetejét, és a sütőben 180 fokon 1 ½ órát sütöttem. Időnként megnéztem, és a levét vízzel pótoltam.

Közben elkészítettem a gombócokat. A hozzávalókat kikevertem, és annyi vizet adtam hozzá, hogy a galuskatésztánál keményebb, éppenhogy formázható legyen. Nedves kézzel kis gombócokat gömbölygettem, és amikor a húst már majdnem puhának találtam, a hús tetjére ültettem, és további ½ órát fedő alatt sütöttem.

Nagyon finom lett. A kis gombócok megpuhultak, és átvették a szósz ízét, ami édes is volt, meg erős is, meg nagyon jó is, és a hús is remek lett. Már el is felejtettem, milyen finom dolgokat lehet csinálni libamellből, pedig
gyerekkoromban a nagymamám nagyon sokféleképpen készítette a libamellet. Főzött belőle vadast, fasírtot, megpárolta sok zöldséggel és hagymáva. Marhahúst tulajdonképpen csak húslevesnek főzött. Minden olyan ételt, amit máshol marhahúsból készítettek, ő libamellből főzött.







6 megjegyzés:

gabojsza 2008. április 23. 1:02  

Azt, hogy reggel sós muffint sütöttem, miattad volt:-)
De mit gondolsz, mi vár bepácolva a hűtőmben? Egy libamell.Pedig a posztod csak most olvastam! Ezt nevezik gasztroblogger telepátiának:-)

Grenadine 2008. április 23. 11:56  

lehet, hogy ti telepatizáltok, de nekem miért nem szólt senki, mikor ezer éve pont ilyet szeretnék enni??

cukroskata 2008. április 23. 14:56  
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
cukroskata 2008. április 23. 14:59  

Gabojsza, kedves telepatikus bloggertársam:-) én is sütöttem már miattad éjnek évadján kenyeret, úgyhogy a mérkőzés állása 1:1 :-) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit alkotsz a libamellből, mert készülök nagyobb tételben libamellet venni.

Grenadine, sajnos már elfogyott, de ha ez vígasztal, a lányodnak nagyon izlett :-)

gabojsza 2008. április 23. 15:14  

Ha minden igaz, sült libamell bacon köpenyes vörösboros aszalt
szilvával, karamellizált hagymával, sült cikóriával lesz ma a menü. Ha ehető, felteszem:-)

cukroskata 2008. április 23. 15:46  

Jól hangzik, lehet, hogy most már ráveszem magam, hogy megkóstoljam a cikóriát :-)

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP