Libamell gesztenyével és bennefőtt gombóccal Antony Worrall Thompson után egészen szabadon.
Tulajdonképpen csak az ötlet származik Antonytól, ő marhahússal készítette, és több összetevővel, de azt gondolom, hogy az ízhatás hasonló lett, mint amilyen az övé lehetett, és a galuskaszerű gombóc, vagy gombócszerű galuska :-) úgy készült, ahogy ő mondta a műsorában.
Hozzávalók:
A húshoz:
1 libamell
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 doboz mélyhűtött gesztenye
1 teáskanál áfonyalekvár
1 marék tőzegáfonya
2 evőkanál libazsír
½ liter húsleves vagy alaplé
só, bors,
worchester szósz
2 dl vörösbor
A gombóchoz:
1 tojás
liszt
víz
1 teáskanál sütőpor
petrezselyem
snidling
só, bors
A libamellről lefejtettem a hájat, apróra vágtam és kisütöttem. A töpörtyűt jóízűen megettük.
A hagymát és a fokhagymát apróra vágtam, két kanál libazsíron üvegesre pároltam, a libamellet vékony szeletekre vágtam, megsóztam, megborsoztam, és a hagymás zsíron mindkét oldalukat megpirítottam. A hússzeleteket áttettem egy tűzálló tálba, a hagymás zsírra ráöntöttem a bort és a húslevest és felforraltam, így a hús sütésekor keletkezett pörzsanyagok is feloldódtak. Ezután a levet ráöntöttem a húsra, beletettem az áfonyalekvárt, a fagyott gesztenyét, a sót, borsot, worchester szószt, felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, rátettem a tál tetejét, és a sütőben 180 fokon 1 ½ órát sütöttem. Időnként megnéztem, és a levét vízzel pótoltam.
Közben elkészítettem a gombócokat. A hozzávalókat kikevertem, és annyi vizet adtam hozzá, hogy a galuskatésztánál keményebb, éppenhogy formázható legyen. Nedves kézzel kis gombócokat gömbölygettem, és amikor a húst már majdnem puhának találtam, a hús tetjére ültettem, és további ½ órát fedő alatt sütöttem.
Nagyon finom lett. A kis gombócok megpuhultak, és átvették a szósz ízét, ami édes is volt, meg erős is, meg nagyon jó is, és a hús is remek lett. Már el is felejtettem, milyen finom dolgokat lehet csinálni libamellből, pedig gyerekkoromban a nagymamám nagyon sokféleképpen készítette a libamellet. Főzött belőle vadast, fasírtot, megpárolta sok zöldséggel és hagymáva. Marhahúst tulajdonképpen csak húslevesnek főzött. Minden olyan ételt, amit máshol marhahúsból készítettek, ő libamellből főzött.
Nagyon finom lett. A kis gombócok megpuhultak, és átvették a szósz ízét, ami édes is volt, meg erős is, meg nagyon jó is, és a hús is remek lett. Már el is felejtettem, milyen finom dolgokat lehet csinálni libamellből, pedig gyerekkoromban a nagymamám nagyon sokféleképpen készítette a libamellet. Főzött belőle vadast, fasírtot, megpárolta sok zöldséggel és hagymáva. Marhahúst tulajdonképpen csak húslevesnek főzött. Minden olyan ételt, amit máshol marhahúsból készítettek, ő libamellből főzött.
Bejegyzések
6 megjegyzés:
Azt, hogy reggel sós muffint sütöttem, miattad volt:-)
De mit gondolsz, mi vár bepácolva a hűtőmben? Egy libamell.Pedig a posztod csak most olvastam! Ezt nevezik gasztroblogger telepátiának:-)
lehet, hogy ti telepatizáltok, de nekem miért nem szólt senki, mikor ezer éve pont ilyet szeretnék enni??
Gabojsza, kedves telepatikus bloggertársam:-) én is sütöttem már miattad éjnek évadján kenyeret, úgyhogy a mérkőzés állása 1:1 :-) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit alkotsz a libamellből, mert készülök nagyobb tételben libamellet venni.
Grenadine, sajnos már elfogyott, de ha ez vígasztal, a lányodnak nagyon izlett :-)
Ha minden igaz, sült libamell bacon köpenyes vörösboros aszalt
szilvával, karamellizált hagymával, sült cikóriával lesz ma a menü. Ha ehető, felteszem:-)
Jól hangzik, lehet, hogy most már ráveszem magam, hogy megkóstoljam a cikóriát :-)
Megjegyzés küldése