Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2009. december 11., péntek

Konyakmeggy


Egyszer régen, talán a hetedik osztály utáni nyáron közöltem a szüleimmel, hogy dolgozni akarok a szünetben, mert valami nagyon fontos dologra gyűjtöttem, hogy mire, arra már nem emlékszem.

Ez még  az átkos szocialista társadalom idején történt, amikor a gyárak, üzemek élén nem hájas, profitra éhes tőkések álltak, hanem állami alkalmazottak, akik a nyereséges működésben egyáltalán nem voltak érdekeltek. Ennek a ténynek a (nép)gazdaságra gyakorolt hatásával most nem akarok foglalkozni, mindenesetre bevett szokás volt, hogy a nyári szünet idején iskolás gyerekeket is felvettek két-három hétre. Hadd szokja a gyerek a munkát, nem számít, hogy semmi szükség nem volt rájuk, és még valami pénzt is adtak. Apám választása -velem egyetértésben- a csokoládégyárra esett, így aztán két hétig, kb tíz másik szerencsés kortársammal együtt a csokigyárban garázdálkodtunk, rengeteg édességet ettünk, és időnként még dolgoztunk is :-) Volt egy kemény nap, amikor egész nap cukorszirupban úszó narancshéjakat kellett egyforma csíkokra vágni, de a többi nap csupa móka és kacagás volt.

Láttuk, hogy sütik az ostyát hatalmas táblákba, hogy készülnek a kedvenceink, a melba, a sportszelet, a melódia, de a sztár, a konyakmeggy  volt.
A kézzel készített konyakmeggyhez a konyakot kis formákba öntötték, egy szem meggyet tettek bele, és ment a mélyhűtőbe. Amikor onnan a futószalagon kijött, már úgy nézett ki, mint az igazi, csak rózsaszín volt, ezt hívtuk meztelen konyakmeggynek, ez is nagyon finom volt.

A futószalag mellett álltak a munkásnők, akiknek a feladata a talpalás volt.
A talpalás úgy történt, hogy felkaptak egy rózsaszín konyakmeggyet a futószalagról, és egy folyékony csokiba mártott  olyan falapocskát,  -ami olyan volt, mint amivel a gégészek szokták lenyomni a szerencsétlen beteg nyelvét- végighúztak a talpán, majd fejjel lefelé visszatették a szalagra. Mire a szalag végére ért, a csoki már meg is dermedt rajta, és belepotyogott a csokifürdőbe, ahol a teljes csokiborítás rákerült. Onnan is kivették, hagyták megszáradni, és már csak a csomagolás volt hátra.

Régen készülök már, hogy megpróbáljam otthon rekonstruálni a gyártási folyamatot mert sajnos diabetikus konyakmeggyet nem árulnak. Van egy Cherry nevű desszert, de abban valami meggykrém van, és hihetetlenül rossz. Abban bízva, hogy futószalag nélkül is menni fog a dolog, most megkíséreltem.
Azonnal meg kell mondanom, hogy a módszer házilagos kivitelezésben nem vált be. A konyak helyett meggylikőrt használtam, mert az volt itthon, a bonbon formába beleöntöttem a likőrt, tettem bele meggyet, és a mélyhűtőben lefegyasztottam. Eddig minden úgy ment, mint a karikacsapás, a kis piros fagyott gombócok szépen kijöttek a formából, de amint közelítettem feléjük a felolvasztott csokival, -amit addig hagytam hűlni, amíg még folyós maradt, de nem meleg- azonnal megadták magukat, és elolvadtak. Az ízül így is remek volt, de csak kiskanállal lehetett megenni :-(

A következő menetben a bonbon formát egy ecsettel kikentem olvasztott csokival, amikor megszilárdult még egyszer megismételtem a műveletet. Ezután öntöttem bele a likőrt. Sajnos a bonbonforma nem elég nagy ahhoz, hogy egy egész meggy beleférjen, a minimuffinforma pedig túl nagy, így maradtam a bonbon formánál, és csak 1/4 meggyet tettem bele. Ezután ment a mélyhűtőbe. Amikor megfagyott, kivettem és az ecsettel csokit kentem rá. Nagyon gyorsan kell dolgozni, mert a fagyott likőr azonnal olvadozni kezdett,  viszont meg kell próbálni minden rést kitölteni, hogy a teteje, ami majd az alja lesz, hozzáragadjon a már megfagyott csokiréteghez. Azt a nagy ellentmondást, hogy nagyon gyorsan és ugyanakkor nagyon alaposan kell csinálni, sajnos nem sikerült feloldanom. A 12 db-ból csak 5 maradt egyben, a többi darabjaira hullott, amikor megpróbáltam kivenni a formából. Ebből 4-et megettünk, így fotózásra csak 1 maradt.
Dehát gyakorlat teszi a mestert, és annyira ízlett, hogy biztos fogok még próbálkozni.



20 megjegyzés:

egycsipet 2009. december 11. 21:21  

Nagyon szorítok neked! Imádom a konyakmeggyet és úgy csinálnék magam is - ha valaki elárulja, hogyan kell. ;)))

BeckZsu 2009. december 11. 21:33  

Gratulálok, hogy egyáltalán rászántad magad! És sok sikert kívánok a további próbálkozásokhoz, én biztosan nem szánnám rá magam, pedig szeretem :)
A nyári munkákkal - úgy látszik - több szerencséd volt, mint nekem. Pl. konzervgyárban is dolgoztam, ugyanolyan norma szerint, mint az állandó munkások. De azért volt jobb is...

"saját levében" 2009. december 11. 22:37  

Tejüzem! A raklapokra rárohadt tejmaradványok lesúrolása gyökérkefével!
De egyszer voltam a pesti csokigyár balatonboglári egységében és láttam a konyakmeggy-talpalást. Ami nem sikerült, azt az asztal alá dobták egy nagy edénybe. Itt láttam először szójababot, a főnöktől pedig kaptam 2 kg rágógumit - utána sokáig nem rágóztam...

lúdanyó 2009. december 11. 22:59  

Zuhanyozás közben rájöttem a megoldásra :) (segített Hitchcock)
Úgy csinálnék konyakmeggyet, hogy csak a meggyet tenném bele a kétszer csokival kikent mélyedésbe (akkora legyen, hogy a meggy bőven elférjen benne, pl. nagyobb fajta jégkockaforma), lezárnám egy megfelelő méretű csokilappal a bonbont és ha megszilárdult, egy injekciós tűvel konyakot nyomnék az üregbe a csokifalon keresztül. A szúrás helyét el lehet tüntetni egy kis csokival. (Ezt egyszer egy krimiben olvastam)

Én diákként hűtőházban dolgoztam és fagyasztott borsót válogattam :) Ha ügyesek voltunk, akkor meg tudtuk dézsmálni a skandináv exportra szánt cukrozott málnát :)
És rágógumit csomagoltunk a gimnáziumban őszi munkán.

Gyöngyi 2009. december 11. 22:59  

Kitartás! Nekem ehhez nem lenne türelmem, az biztos.. De a fogyasztásban jók vagyunk:)

trinity 2009. december 11. 23:08  

Lúdanyó ötlete nagyszerű-szerintem működik is!!
Most, hogy írod, nagyon nehéz lehet valóban a folyékony belsejű bonbongyártás házilag,...De kitartó vagy nagyon, gratula!!!

Cserke 2009. december 12. 6:09  

Felcsillant a szemem azonnal, kedvenc desszertem volt, amíg jól el nem tolták.
De hogy ez milyen macerás?!:))
Van türelmed, nem mondom.

Piszke 2009. december 12. 8:30  

Lúdanyó krimijét én is láttam és az volt a címe, hogy "Kávé Beate-val", na nekem az nagyon nem tetszett :))
Szegény Beate-t beinjekciózott konyakmeggyel akarták legyilkolni...
De Tőled elfogadnám, Kati...

Vesta 2009. december 12. 8:42  

Nahát én meg azt hiszem, egyedül vagyok aki már egy ideje azon töri a fejét, hogy kellene alkoholt juttatni a bonbon belsejébe!Tőlem a meggy el is maradhat, de valami jó sűrű likőr, az nagyon kéne bele!

Cukroskata 2009. december 12. 9:47  

Köszönöm mindenkinek a biztatást :-)

BeckZsu, azért én is voltam ennél rosszabb nyári munkán is. Pl. a kukoricacímerezés nem volt semmi :-)

Lúdanyó,hogy csinálnád a megfelelő méretű csokilapot? És az hogy ragadna hozzá az aljához?

Piszke, megható ez a határtalan bizalom. ha sikerül tökéletesíteni a munkafolyamatot, és rátérek a nagyüzemi gyártásra, te leszel az első tesztelő :-)

Beatbull 2009. december 12. 12:01  

Micsoda szerencséd volt, hogy a csokigyárba kerültél nyári munkára! Irigyellek érte ;) s micsoda türelmed volt elkészíteni - nagyon szép lett! Nem is értem, hogy miért nincs diabetikus változat ebből (talán az alkohol miatt?) - errefelé mindenféle puszedliből lehet kapni diabetikus változatot is.
Én a konyakmeggyről eddig azt hittem, hogy előbb készítik el az üres csokiformát, majd ebbe tölti ka konyakot és a meggyet, ill. ezután készítik el a talpát és zárják le egy réteg csokival. Némelyikben mintha a csoki alatt közvetlenül lenne egy cukorréteg is - nem lehet, hogy ez is befolyásolja a sikert?

Cukroskata 2009. december 12. 12:19  

Köszi Beatbull, arrafelé sokmindent lehet kapni, amit itt nem :-(

A kézzel készített konyakmeggyben nincs cukrorréteg, csak alkohol, meggy, csoki.

lúdanyó 2009. december 12. 14:12  

Alufóliára vagy sütőpapírra tennék olvadt csokiból kis lapos, kör alakú pacákat és így szilárdítanám meg őket. Utána felolvasztott csokival ragasztanám a talpat a többi részhez. Ki fogom próbálni, hogy ne csak a szám járjon :)

Cukroskata 2009. december 14. 13:15  

Lúdanyó, kíváncsian várom az eredményt

t3v, az okostojas 2009. december 25. 20:29  

az én generációmnak már csak a címerezőtábor jutott, de szerénytelenül állíthatom, hogy bonbonügyileg ezek egész jól sikerültek, és a tavaly februári gbt-n is ez aratta a legnagyobb sikert:
http://okostojas.blog.hu/2007/12/28/konyakmeggy_es_amorella_hazilag
annyira nem bonyolult, bár nálam csokitöltet a segédanyag.

quantum,  2009. december 25. 22:52  

Kata,
egy kicsit én is belekotyogok, már csak azért is, mert a balatonboglári üzemben anno próbálkoztam kézzel mártott konyakosmeggyekkel. Ott a konyakaromás alkoholba áztatott meggyszemeket először jó sűrű fondantba mártották, ennek az alját talpalták meg a spatula segítségével csokival és a végén csokiba mártották az egészet még egyszer egy dróthurok segítségével, amivel ráadásként egy kis kacskaringót is húztak a tetejére. A kész bonbont pár napig érlelni kellett, amíg az alkoholtól elolvadt a fondant és lett belőle folyékony cukorszirup a meggy körül, a csokin belül. (Azok a konyakmeggyek, aminek a belsejében még felismerhető ez a fehér réteg, azok nem pihentek még eleget.) A diabetikus változat akkor lenne kivitelezhető, ha valahogy lehetne a fruktózból fondant-ot csinálni, egy cukrász talán tudna segíteni, bár ők is már készen veszik, elég sokat kell vele vacakolni. A fondantos meggyszemeket is kell egy kicsit hűteni csokizás előtt, de egy napnál tovább nem bírják, mert az alkohol el kezdi olvasztani a cukrot és először szétrepedeznek, aztán szét is folynak teljesen. Mi ezeket a selejteket szerettük a legjobban megenni, ma már attól kiakad a vércukormérőm, ha csak rágondolok ezekre az időkre...
Ha sikerülne valamilyen formában diabetikus fondant-ot előállítani, akkor közelebb van a diabetikus konyakmeggy is!

Cukroskata 2009. december 25. 23:27  

T3v, köszi az ötletet.

Quantum, régen hallottam rólad, örülök neked:-)

Erről a dróthurokról meg is feledkeztem, tényleg azzal mártották bele a folyós csokiba. Mi is a selejttel ettük tele magunkat. A vércukormérőről ne is beszéljünk:-)

quantum,  2009. december 26. 19:53  

Jól esik, hogy még emlékszel rám! :-))
Vércukormérés Karácsonykor?! Majd jövőre! (Ez azért nem teljesen így van, de lecsúszik néha ez meg az, kicsit rásegítek az inzulinnal meg mozgással és remélem, hogy nem ártok nagyon magamnak.)
Kata,
én pedig figyellek ám, csak nincs mindig mondanivalóm! :-)
(Te is rég jelentkeztél a cukrosbácsiknál, valószínűleg ugyanilyen okból kifolyólag.)

Névtelen,  2010. január 6. 21:52  

Imecs Éva

nagy szellemek, ha találkoznak!!!

A csokigyárban és is dolgoztam, 1968-72 között, az évet már nem tudnám pontosan. Minden évben építőtáboroztunk is, hol a kecskeméti konzervgyárban dolgoztunk, hol Kiskunfélegyházán valami TSZ tormaföldjén, vagy egyszerűen csak szőlőt kapáltunk. Imádtuk. Ingyen dolgoztunk, kosztért kvártélyért, na meg a dicsőségért. A brigádok, akik jó helyezést értek el, Szegedre mehettek kirándulni busszal. Mindig emlegetjük, ha összejön az osztály, hogy brómozták a teát, ami persze nem volt igaz, de ez akkor olyan nagyon jól hangzott!)
Istenem, de jó volt!!!!

Nem szeretnék ma fiatal lenni!!! Imecs Éva

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP