Beköszöntött a gasztronómiai tavasz. (Körkérdés)

Zsuzsi idegurította a kérdést, mivel kezdődik nálam a gasztronómiai tavasz. A választ a távoli múltból kell kezdenem, mert a tavaszkezdet gasztronómiai vonatkozásai gyökeresen megváltoztak.

Gyermekkoromban –ami nem most volt- ahogy minden másban, a zöldség,- gyümölcsfronton is nagyon szűkkörű volt a kínálat. Csak olyan gyümölcsöt, zöldséget lehetett kapni, aminek éppen szezonja volt, és Magyarországon termett, télen pedig a télállókat. Néha karácsony előtt hosszas sorbaállás után lehetett egy kis narancshoz jutni. Emlékezetem szerint általában egy embernek egy kilónál többet nem adtak, de valószínűleg nem is lett volna többre pénzünk.
Így aztán tél végén, amikor a sültgesztenyeárusok eltűntek az utcáról, a krumpli már kicsírázott és megráncosodott, a zöldségek –sárgarépa, fehérrépa- megpuhultak, a télálló alma megfonnyadt, a kamra polcain a befőttek és lekvárok helyét az üres üvegek vették át, nagyon vágytunk a friss ízekre.

A tavasz az első hóvirággal köszöntött be. Nőnap táján kicsi, helyes csokrokban árulták szinte minden utcasarkon. Ezt követte az ibolya.

Az első gyümölcs a cseresznye volt. A piacon 6-8 darabot csokorba kötve árulták, és nagy öröm volt amikor a nagymamám vett nekem belőle. Ráakaszthattam a fülemre, és egyből hercegnőnek érezhettem magam, és bár íze nem nagyon volt, mégis olyan friss és ropogós volt, mint a tavasz. Ezt követte az eper, ami maga volt a gyönyörűség, majd a karalábé, paprika, paradicsom, és végül megjött a nyár is.
A friss, zsenge karalábé íze semmihez sem volt hasonlítható, szerettem elrágcsálni nyersen, de készült belőle karalábéleves, és töltött karalábé is sok petrezselyemmel, amit a tél folyamán szintén nélkülözni kellett.
Aztán megérkezett az első cukorborsó. Nagymamám levest főzött belőle, a zsenge héját is belefőzte, tisztítás közben pedig degeszre ettem magam az édes, nyers borsóval.

Most is örülök a tavasznak, de már közel sem kínál annyi újdonságot, mint régen. Jó, hogy többet süt a nap, és nyitott ablakon át hallom a madarak csiripelését, de a hóvirág közben védett növény lett, ibolyát se árulnak az utcán, paprikát, paradicsomot, epret, málnát egész évben lehet kapni a zöldségesnél, de akár friss cukorborsót, zöldbabot is. Csak pénzkérdés az egész.
Persze azért melegség költözik a szívembe amikor az első szabadföldi eper megjelenik, a lányom születésnapja körül, és az igazi paradicsom és paprika íze is más, mint a kényszerérlelt, messzi földről hozott télinek. A konyhaablak tele van krókuszokkal és nárciszokkal, és most is főzök töltött karalábét az első finom zsenge karalábéból, és örömmel nézem, ahogy az unokám eszi nyersen a karalábét, és fülébe akasztja az első cseresznyét.
Végezetül álljon itt az a bárgyú kis versike, amire még óvodáskoromból emlékszem:

Jó hogy látlak hóvirág
Megkérdezem tőled:
Mi hírt hoztál, mit üzensz
Erdőnek, mezőnek?
Szedd a szárnyad szaporán,
Vidd a hírt madárka,
Útra kelt már a tavasz,
Itt lesz nemsokára.

(Gazdag Erzsi)

Guruljon tovább a kérdés Dulmina tündérkonyhájába, és Zsuzsihoz.

A kép innen van.