Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2007. december 13., csütörtök

Kávés panna cotta VKF XI.




Mikor elolvastam Lilahangya VKF témáját mindjárt tudtam, hogy a kávéról fogok írni. Gyermekkoromban a kávét édesapám pörkölte otthon, egy öntöttvas serpenyőben. Ő is főzte meg, mert ez férfimunka. Én persze nem kaptam belőle, de mellette ültem és élveztem a frissen pörkölt kávé illatát.
Ahogy gondolkodtam, eszembe jutott -méltatlanul elfeledett- költőnk, Váci Mihály pár sora:
"Mielőtt meghalok, még fulladásig
szagolom ezt a keserű szegfűt;
mielőtt meghalok, még megiszunk
egy szimplát állva együtt."


Tudja-e még valaki, hogy mi volt az a szimpla? A presszókban lehetett kis pohárban szimpla kávét, nagy pohárban pedig dupla kávét. Nem tévesztendő össze a rövid és hosszú kávéval. A dupla ugyanaz a kávé volt, csak kétszeres mennyiség. Kispénzű diákkoromban gyakran betértünk egy presszóba barátokkal. Nem ültünk le -mert úgy drágább volt- minden presszóban volt egy pár magas asztal, ami mellett lehetett akármeddig ácsorogni, inni egy szimplát, és közben beszélgetni. Télen, kint hideg volt, a presszóban jó füstös meleg, és az egész szörnyen felnőttes dolog volt. Nagyon élveztük.
Van még egy kávézós emlékem. Sok éve Montenegroban jártunk. A hegyek között délben érkeztünk meg egy kis faluba, a nevére már nem emlékszem, olyan kicsi volt, hogy lehet, hogy nem is volt neve. Levendulaföldek, pár ház, és egy kávézó. A falu főterén vagy inkább "A terén" csak asszonyokat lehetett látni. Bokában összekötött buggyos nadrágban. a hátukon hatalmas zsákokkal. A levendulát hozták a begyűjtőhöz.
Éhesek voltunk, étterem nem látszott sehol, gondoltuk iszunk egy kávét. A kávézóból kihallatszott a beszéd, nevetés, lehetett tudni, hogy sokan vannak bent. Mikor beléptünk, a kinti verőfény után szinte semmit nem láttunk, azt viszont hallottuk, hogy egy pillanat alatt halálos csend lett. Mire megszokta szemünk a sötétséget, láttuk, hogy bent csak férfiak vannak, és dermedten néznek. Egyrészt engem a kis miniszoknyámban, de leginkább a barátomat, leírhatatlan pillantásokkal. Még nem láttak olyan férfit, aki kávézóba viszi a nőjét ahelyett, hogy a földeken, vagy otthon dolgoztatná.
A törökösen főzött kávé egyébként kiváló volt, rézedényben főzve, háromszor felforralva, kis rézcsészékben tálalva, ahogy kell, de azért elég kényelmetlenül éreztük magunkat. Gyorsan megittuk, és elmentünk. Amig ott voltunk végig teljes volt a csend.
A kávés panna cotta csokitányéron Kochbloggertől

Hozzávalók:

500 ml tejszín

30 Gramm kávészem
2 evőkanál édesítő
3 lap zselatin
1 tábla diabetikus keserűcsokoládé
A tejszínt a kávéval és az édesítővel felforraltam, kicsit kis lángon főztem, majd 1 óra hosszat állni hagytam.


Leszűrtem, és langyosra melegítettem.
A zselatint hideg vízbe áztattam, és belekevertem a kávés tejszínbe, és kis formákba öntöttem.
A formákat fóliával lefedtem, és a hűtőben hagytam egész éjszaka.




A plasztikfóliát kerekre vágtam, a csokoládét vízgőzön felolvasztottam, és a fóliára kentem. Éjszakára hűvös helyen hagytam megdermedni.
Ezután óvatosan lehúztam róla a fóliát, és tányérra tettem. Vigyázni kell mert könnyen törik

A kávés, tejszínes formák alját egy pillanatra meleg vízbe mártottam, majd a "csokitányérra" borítottam. Nem akart kijönni, ezért a szélét késsel meglazítottam.



8 megjegyzés:

vimizo 2007. december 14. 21:58  

SZia!
Wow, ez nagyon guszta!

cukroskata 2007. december 14. 22:19  

Köszi Vimizo, és finom is :-)

grenadine,  2007. december 15. 10:11  

jó ez a retrodizájn pukkantós szatyor csokitányér :)

cukroskata 2007. december 15. 10:56  

Már régen nézegettem ezt a receptet, de nem volt pukkantós szatyrom, ezért letettem róla. Aztán most, pár nappal a VKF határidő előtt rendeltem egy könyvet, és ebben küldték. Úgy gondoltam ez most az isten ujja :-) ki kell próbálni.

dolcevita 2007. december 15. 11:30  

Kata!

Nagyon szép! : ) És ez a pukkantós csoki, nagyon jó ötlet!

cukroskata 2007. december 15. 11:41  

Köszi, :-) sajnos nem én találtam ki, :-( hanem Kochblogger.

Renata 2008. december 14. 10:12  

Szia!
Micsoda ötlet!!! Nagyon tetszik!

cukroskata 2008. december 14. 11:08  

Köszönöm szépen Renata :-)

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP