Soha nem ettem még kölest. Rájöttem, hogy azért nem közelítettem hozzá, mert nagymamámtól nagyon sokszor hallottam, hogy „bezzeg nekem csak köleskása jutott, te meg nem akarod megenni a finom spenótot.” Ezért aztán a kölesről az jutott mindig eszembe, hogy az valami rossz lehet. Most azonban, hogy Dulmina a tündérkonyhájában ilyen étvágygerjesztően elkészítette, és egy kicsi utána olvastam, és kiderült, hogy nagyon jók az élettani hatásai, gondoltam kipróbálom.
Hozzávalók:
alma, narancs, vörösáfonya
édesítő
dió
A kölest 20 percig hideg vízben áztattam, utána leszűrtem, lábosba tettem, kétszeres mennyiségű vizet tettem rá, és addig főztem, amíg az összes vizet „megitta:”
Közben az almát megpucoltam, szeletekre vágtam, a narancsot felkarikáztam, vizet öntöttem rá, került bele egy kis édesítő és fahéj, rövid ideig főztem. Mikor minden kihűlt, a kölest tányérra tettem, darált diót szórtam rá, és körberaktam a gyümölcsökkel. Dulmina mákkal szórta meg, én bár kölest nem ettem még, mákot már igen, és nem szeretem, ezért próbálkoztam dióval.
Ebből a mennyiségből legalább négy adag lett, persze ez étvágy függvénye.
1 adagban: energia 194,6 Kcal, szénhidrát 27 gr.
Ez nagyon jól néz ki! Legközelebb így is kipróbálom - és már meg is oldódott a "de mi lesz a kompót sűrejével?" című visszatérő probléma :-)
VálaszTörlésKöszi Dulmina, nemcsak jól néz ki, de finom is, és alig van benne szénhidrát, meg kalória, ami nekem sajnos fontos :-)
VálaszTörlésA kölest mi is nagyon szeretjük, sósan is, édesen! Ez is nagyon jól néz ki! :o)
VálaszTörlésKöszi Kata, most már én is szeretem :-)
VálaszTörlés