Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2008. november 20., csütörtök

Gyermekkori emlékek

Nagy lemaradásban vagyok, próbálom pótolni. Zsannamanna kérdezett rá a gyermekkori emlékeimre. Sok posztban írtam már róluk, most próbálok olyat írni, amiről még nem beszéltem.

Gyermekkoromból -ami sajnos nagyon régen volt- gasztronómiai emlékeim nem nagyon vannak. Ennek két oka van. Abban az időben a kínálat olyan szegényes volt, hogy a háziasszonyok csak nagy bűvészkedések árán tudtak valami finomat az asztalra varázsolni. Szegény nagymamám azonban hiába "bűvészkedett" mert én a húslevesen és édességeken kívül semmit nem ettem meg. A rántott húsból csak a rántást szerettem, egyébként az volt a véleményem róla, hogy arra való, hogy a zsíros húst becsomagolják, és így csak a számban derült ki, hogy zsíros volt, és nem engedték kiköpni :-) A főzelékekben viszont utáltam a rántást, de nem ittam tejet sem, nem ettem meg a sajtot, felvágottat, de a berántott vagy habart leveseket sem. A kolbászt is utáltam, mert zsírpacnik voltak benne, a belsőségeket pedig, minden ok nélkül, csak úgy :-)
Szóval egy élmény volt főzni rám :-) Amikor a lányom kezdte előadni nagyjából ugyanezt a műsort gyermekkorában, akkor gondoltam vissza először szegény nagymamámra, hogy mit állt ki velem.

A képet ugyanaz a fotóművész készítette, mint Grenadine közzétett fotóját, szintén egy újság részére, Langer Klára érdemes művész, akiről a mandulás kétszersült kapcsán már írtam. Bár a képen nem látszik, de tisztán emlékszem, hogy én is, mint Grenadine, szorosan összeszorítottam a számat, nehogy egy csepp tej belemenjen :-)

Nem voltam napközis, mert felesleges lett volna pénzt kidobni az ebédre amiből úgysem ettem volna. Délben haza mehettem, nagymamám otthon volt. Amikor kb. harmadikos lehettem, elbocsátások voltak, racionalizálásnak, pestiesen racizásnak hívták. Apám egy barátja elvesztette az állását, és egy kifőzdét nyitott. Ma is vannak kisvendéglők, amit kifőzdének hívnak, akkor ez nem étterem volt. A lakásán főztek, minden nap egy féle menüt, leves, hús, desszert. A hallban volt egy hosszú asztal, ott ettünk. A környék üzleteiben dolgozó eladók, pár nyugdíjas, és az iskolám tanárai jártak oda, meg én és a tulajdonos velem nagyjából egykorú lánya.
Szaki bácsi nekünk kettőnknek külön főzött, már nem nagyon emlékszem, hogy mit, de sült krumpli és sütemény mindig volt, így egy darabig az élelmezésem gondját levették nagymamám válláról.

Emlékszem még a május elsejékre, amikor a felvonulás után virslit és perecet kaptunk. A virsli egészen különleges dolognak számított, üzletben nem lehetett kapni, csak ilyenkor, meg az állatkerttel szemben lévő büfében. Hihetetlenül finomnak találtam.
Néha vasárnap vendéglőbe ment az egész család. Nagymamám gondosan végigtanulmányozta az egész étlapot, majd megrendelte mindig ugyanazt: csem. sert. karaj, pir.burg, párkáp. Ez volt a legolcsóbb.

Amire még jól esik emlékezni, az a cukrászdákban a sarokház. Egy szelet csokitorta, minden oldalról beborítva tejszínhabbal. A rossznyelvek szerint így adták el, a már megszáradt tortaszeleteket, de én imádtam.

És ami hiányzik, télen a minden utcasarkon sült gesztenyét áruló nénikék, nyáron a Balatonon a biciklis fagylaltárusok, (mint Bagaméri), a csúnya körfolyosós bérház, ahol a körfolyosón kicsik és nagyok élénk társadalmi életet éltek, és segítettek egymásnak, ha kellett, és legfőképp a szüleim szeretete.

7 megjegyzés:

Grenadine 2008. november 20. 20:58  

hát ezen most nevettem is meg sírtam is.. - ahogy szoktam :)

cukroskata 2008. november 20. 21:02  

Én is miközben írtam :-) :-(

citromfű 2008. november 21. 19:36  

Köszönöm, hogy emlékeztél!

cukroskata 2008. november 21. 21:32  

Köszi Ctromfű, jól esett elgondolodni a múlton, egy kicsit sirdogálni, meg nevetni is :-)

Elisa,  2008. december 10. 11:22  

sarokház a párom kedvenc sütije. 2 éve 3 napon keresztül böngésztem a netet, mire megtaláltam a receptjét. megsütöttem neki, és a krém vak-tesztjénél kiderült, hogy igen, felismerte, mindent jól csináltam, ízlett neki. - mi egy huszassal fiatalabb generáció...

Elisa

cukroskata 2008. december 10. 13:09  

Elisa, örülök, hogy a fiatalok is ismerik és szeretik :-)

cukroskata 2008. december 10. 13:11  

Anna,köszönöm szépen, nemsokára megírom :-)

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP