Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2009. november 1., vasárnap

Húsgombócok fenyőmaggal tejszínes mártásban VKF XXIX

Max gombócolásra hívta a gasztrobloggereket a XXIX. VKF kiírásában. Szeretem a gombócot. Már a név is olyan muris. Nem véletlen, hogy Csukás István Gombóc Artúrnak nevezte el a kis duci figuráját.
Szoktam csinálni gombócokat, húsból, túróból, maceszgombócot a levesbe, trüffelgombócot és más édességeket, csak krumplisgombócot nem, mert bár nagyon szeretem, nagyon nem fér bele a diétámba :-(

Most húsgombócot készítettem fenyőmaggal, tejszínnel, meg ezzel, azzal.



Hozzávalók:

1/2 kg pulykamell darálva
2 dl főzőtejszín
5 dkg fenyőmag
5 dkg bacon
kevés főtt rizs
vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
fehérbor
só, bors, gyömbér
1 tojás
petrezselyem

A darált pulykamellet összegyúrtam egy tojással, sóval, borssal, belenyomtam két gerezd fokhagymát és egy kis  főtt rizst. A rizs nyugodtan elmaradhat, de éppen volt egy kis maradék, hát beletettem. Gombócokat készítettem belőle, kevés olajon pirosra sütöttem.
Amikor minden gombóc megsűlt, a serpenyőből kiöntöttem az olajat, és zsírjára sütöttem benne az apróra vágott bacont, majd rátettem az szintén apróra vágott hagymát és a fenyőmagot, egy kicsit pirítgattam, majd felöntöttem a borral, beletettem a húsgombócokat, és felforraltam. Sóztam, borsoztam, tettem hozzá egy késhegynyi gyömbért, hozzáöntöttem a tejszínt, és jól összeforraltam. Rászórtam az apróra vágott petrezselymet, és hagytam egy kicsikét forrni.
Durumtésztából készített szines spagettivel tálaltam.









12 megjegyzés:

Vesta 2009. november 1. 16:22  

Ez a színes spagetti nagyon tuti hozzá!

szepyke 2009. november 1. 16:57  

Igen, én is a spagettit IS akartam dicsérni, de az étel is tökéletes lett!

nokedli 2009. november 1. 17:17  

nagyon tetszik a recept! a fenyömag külön izgi lehet benne. érdekes, hogy én húsgombócra nem is asszociáltam a kiírást olvasva. pedig az az egyetlen gombóc, amit gyakran készítek.

"saját levében" 2009. november 1. 23:02  

Hajrá húsgombócosok! :))

BeckZsu 2009. november 2. 18:41  

A húsgombóc remek!
Az egész pedig nagyon szép és érdekes; mint egy madárfészek :)

Cukroskata 2009. november 3. 23:26  

Köszönöm Zsu, finom is volt :-)

Névtelen,  2009. november 9. 9:58  

Jaczkó Béla írja:

Bocs, ne haragudj, hogy nem a receptjeiddel kapcsolatban ragadtam "tollat". Hogy sokan nézik, olvassák a blogodat, az a számokból kiderül. Én is végig fogom olvasni, csak több idő kell hozzá, mint gondoltam. Hogy miért? Mert annyira zsúfolt és nyüzsis, hogy egyszerűen szemfárasztó. A jobboldal teljesen elnyomja a lényeget, a recepteket és a képeket. Ne haragudj, hogy ezt mondom (írom), talán itt a kevesebb több lenne. Írom ezt könyvdizájnerként, könyvek műszaki szerkesztőjeként. Természetesen nem kell figyelembe venni a vélemémyemet, de ha belenézel a legsikeresebb, legtöbbet olvassott blogokba, és itt most nem szeretnék konkrétan hivatkozni, ott a recepteken és a szép fotókon van a hangsúly. Nem azon, hogy hova írsz még, ki és mit mondott (vastagabb betűvel mint maguk a receptek), nem beszélve az ordító, óriásbetűs cimkékről. Pedig végig akartam olvasni az egész blogodat!!

Cukroskata 2009. november 9. 10:03  

Köszönöm szépen a megjegyzésedet, gondolkodom rajta :-)

Névtelen,  2009. november 9. 10:21  

huh! máris jobb!! még a receptek címét egy kicsit kiemelhetnéd - alkalmazhatnál valami ütős színt is! (Jó fej vagy!!) Jaczkó Béla

Cukroskata 2009. november 9. 10:33  

Milyen színre gondolsz? Minden barna meg narancs

Névtelen,  2009. november 9. 10:55  

Így JÓ!!!!

További sok sikert, jó sok olvasót kívánok neked, nekünk, édesszájú cukorbeteg olvasóknak pedig sok-sok jó receptet.

Cukroskata 2009. november 9. 11:07  

Köszönöm szépen, gyere máskor is :-)

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP