Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2008. október 20., hétfő

Sólet

A sóletet úgy készítem, ahogy édesapám csinálta. Apám szívesen főzött, és nagyon jól. Gyakran böngészett szakácskönyveket, és kipróbált új recepteket. Egyik örökbecsű mondása volt, hogy "aki tud olvasni, az tud főzni" Hát ő tudott olvasni :-)
A sóletreceptjén csak egyet változtattam, ő füstölt tarját tett bele, én inkább füstölt libamellet.

Hozzávalók:

1/2 kg tarkabab
20 dkg árpagyöngy
1/2 kg marhafelsál
1 füstölt libamell
3 tojás
1 nagy vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
só, bors

A babot beáztattam, a marhahúst nagyobb darabokra, a hagymát és a fokhagymát apróra vágtam. Egy tűzálló tál aljára szórtam a hagymát. Nem pároltam meg zsíron, mert a libamell bőrétől elegendő zsír kerül a sóletba, nem akartam még több zsírt tenni bele.
A hagymára egy sor babot tettem, arra egy marék árpagyöngyöt, az apróra vágott fokhagymát, arra a libamellet, majd újra bab, árpagyöngy, és a marhahús. A tetejére bab került, felöntöttem annyi vízzel, hogy jól ellepje, majd az alaposan megmosott tojásokat -óvatosan, hogy ne törjenek el- belenyomkodtam. Megsóztam és borsoztam.

A sütőbe tettem és 100 fokon kb. 3 óra hosszat hagytam sülni-főni. Félidőnél megnéztem, és még egy kis vizet öntöttem hozzá.




3 megjegyzés:

Grenadine 2008. október 21. 14:25  

ezer éve nem főztem sóletet, és pont erre a hétre terveztem. most halasztást kapott, nagyon finom volt, köszi! :)

Max 2008. október 21. 17:18  

Oh milyen régen ettem, most jól esne.

Cukroskata 2008. október 22. 11:40  

Max, van még egy kevés, küldöm fénypostával, nyisd ki az ablakot :-)

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP