Édességek, sütemények nem csak cukorbetegeknek, hanem mindenkinek,aki a magas kalóriatartalmú, a szervezet számára semmilyen fontos tápanyagot nem tartalmazó répacukrot ki akarja iktatni az étrendjéből


2008. április 6., vasárnap

Húsgombóc tagliatelle-vel


Már megint húsgombóc, és már megint Anthony Worral Thompson egyik vendége után, szabadon. Nem emlékszem a vendég nevére, és tulajdonképpen a receptre sem, csak az elkészítés módja tetszett meg, mert a húsgombócokat gőzben főzte meg, és így a húsból kifővő ízek nem a főzővízben vagy a sütőolajban maradtak, hanem nagyon finom szósz lett belőle.
Még sose főztem tagliatelle-t, de a szakács, aki készítette, azt mondta, hogy olasz ember húsgombóchoz nem főz spagettit. :-) Nagyon finom volt.




Hozzávalók:

½ kg marhafelsál darálva
1 vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 kávéskanál mustár
só, bors
szárított paradicsom
petrezselyem
mozzarella
olivaolaj
tagliatelle (vékonymetélt)

A vöröshagymát és a fokhagymát lereszeltem, összegyúrtam a darálthússal, tettem bele egy kávéskanál mustárt, sót, borsot, és vizes kézzel kis gombócokat formáztam. A gombócokat mélytányérba tettem, egy fazékban vizet forraltam, rátettem a gombócokkal teli tányért, letakartam egy tállal, és addig főztem kis lángon, amíg megpuhultak. Időnként utána töltöttem a fazékban a vizet.







Közben a tésztát sós vízben kifőztem, majd leszűrtem.

Egy lábosba egészen kevés olivaolajat tettem, és egy kicsit megpirítottam benne az apróra vágott szárított paradicsomot és a petrezselyem ¾ részét. Rátettem a húsgombócokat, kicsit együtt továbbpirítottam, majd ráöntöttem a hús levét és a tésztát. Hagytam összepirulni. A tányéron megszórtam a maradék petrezselyemmel, és kis darabkákra tépett mozzarellával.

2 megjegyzés:

Névtelen,  2008. április 6. 18:00  

Nagyon jól néz ki, ki fogom próbálni, nálunk mindenki szereti a húsgombócot.

cukroskata 2008. április 6. 18:02  

Köszi, igazán finom volt, majd írd meg, hogy sikerült :-)

Related Posts with Thumbnails

Blogidőszámítás

FIGYELMEZTETÉS


A blogon közzétett receptek és egyéb írások a cukorbetegségemmel kapcsolatos saját tapasztalataimat tartalmazzák anélkül, hogy ezirányú képzettségem lenne. Ezek nem tekinthetők sem orvosi, sem dietetikusi tanácsnak.




Receptjeim

A Miner szakácskönyv oldalán

MIÉRT


Amikor kiderült, hogy cukorbeteg vagyok, úgy éreztem, hogy vége a világnak. Nem sokat tudtam a cukorbetegségről, de azt igen, hogy ezentúl le kell mondanom az édességekről, amiket úgy szeretek Miután az első nagy megrázkódtatás elmúlt, elővettem a sok év alatt összegyűlt, jól kipróbált receptjeimet, és elkezdtem átdolgozni őket. Kiszámoltam a kalóriákat, kipróbáltam, hogy működnek-e édesítővel. Ahol a cukor mennyisége a sütemény állagához szükséges volt, ott módosítottam a formáján, elkészítési módján. Azóta nem cukorbeteg vendégeimen is kísérletezve sok receptem gyűlt össze, amelyek alapján készített süteményeimet ők is szívesen fogyasztották. A cukorbeteg állandó lelkiismeretfurdalások között él. Ha evett, azért, ha nem evett azért. Nem könnyű áttérni a rendszeres életmódra, gyakran, keveset enni, a kalóriákat számolni, társaságban, vendégségben visszautasítani egy igazán ízletesnek látszó ételt, elviselni a sajnálkozó pillantásokat, ha elmondjuk, hogy a betegségünk miatt nem ehetünk mindent. Magyarországon az éttermek túlnyomó részében nem tartanak diabetikus édességeket, így ha mégis süteményre vágyunk, készítsük el magunknak. A sütemények, torták kellemesebbé teszik az életet. Miért mondanánk le róluk csak azért, mert az élet úgy hozta, hogy cukorbetegek vagyunk. Azoknak a családoknak, ahol cukorbeteg van, azt tanácsolom, próbálják ki ezeket a recepteket, és így egyetlen családtag sem marad ki a családi ünnepek fénypontjának tekinthető édességek fogyasztásából. Édességet enni is, készíteni is jó mulatság. Készítsünk hát szórakozva finomságokat. Ezeket az édességeket szívesen eszik és készítik nem cukorbeteg barátaim is.

  © Blogger templates ProBlogger Template by Ourblogtemplates.com 2008

Back to TOP